„szőke kislányt akartam” - mondtad.
hát kimásoltam a nők lapjából
magam.
filctollal festettem be a körmeim.
virágot nem rajzoltam.
feri csokrát se, bár kérted.
főztél neki vacsorát, sütöttél tortát.
ő meg hallgatott.
vibrált a csend,
mint erkélyen a lámpa.
feri szívét falevelek kapták szárnyra.
lent egy tócsában elmerült.
szuper!
elégettem a hurkapálcát.
táncolt a láng,
az ujjaim.
szétrágtam rózsád
szirmait,
nyállal csíkot húztam arcomra.
„sír a halál!”, te mondtad.
„megint a kislányod!” - hallottam
az ajtó mögül,
amikor kialudt a villany.
te gyáva.
rámrajzoltad magad.
2011. december 18., vasárnap
Lépcső
észrevétlen, szürke kora este van.
körfolyosón szél fújja
két paplan emlékszagát.
kopott dzsekiben bukdácsol,
kiabál, köp, elesik.
előtte térdel a lépcső. piros
muskátlik között a lépcsőház foltos,
mint az elejtett papírzsebkendő.
„nekem miért nem lehet”,
ordít, csapkod. kulcscsomó zörög
az ajtón, kémlelőnyílás mögött szemek.
jönnek. csomóban ül a lépcsőn.
körfolyosón szél fújja
két paplan emlékszagát.
kopott dzsekiben bukdácsol,
kiabál, köp, elesik.
előtte térdel a lépcső. piros
muskátlik között a lépcsőház foltos,
mint az elejtett papírzsebkendő.
„nekem miért nem lehet”,
ordít, csapkod. kulcscsomó zörög
az ajtón, kémlelőnyílás mögött szemek.
jönnek. csomóban ül a lépcsőn.
Egyedül
Ült a diófa alatt a homokozóban. Élénk szemmel játszott órák óta.
Ült a diófa alatt a kempingszékben. Lecsukta a szemét. Susogott a szél valahol, a gyerekkorban.
Várat épített várárokkal, falevélből zászlót készített.
Házat épített, kis tavat. A faleveleket ősszel kupacokba gyűjtötte. Halomba az éveket, álmokat, volnaszerelmeket.
Beleszippantott a levegőbe, palacsinta illatot érzett.
Beleszippantott a levegőbe, sütemény illatot érzett.
Egy lóbogár mászott a homokozó peremén, kis ásójával kettészelte. A nap sárga szoknyáját épp levette.
Egy keresztes pók mászott a lehajló ágról a karjára. Lelökte. Ásóval várt az este.
Homokozó készletét összeszedte, büszke arccal felállt, kezét nyújtotta.
A karfára támaszkodva felállt, kezét nyújtotta. De a levegő volt, langyos és ártatlan.
Ült a diófa alatt a kempingszékben. Lecsukta a szemét. Susogott a szél valahol, a gyerekkorban.
Várat épített várárokkal, falevélből zászlót készített.
Házat épített, kis tavat. A faleveleket ősszel kupacokba gyűjtötte. Halomba az éveket, álmokat, volnaszerelmeket.
Beleszippantott a levegőbe, palacsinta illatot érzett.
Beleszippantott a levegőbe, sütemény illatot érzett.
Egy lóbogár mászott a homokozó peremén, kis ásójával kettészelte. A nap sárga szoknyáját épp levette.
Egy keresztes pók mászott a lehajló ágról a karjára. Lelökte. Ásóval várt az este.
Homokozó készletét összeszedte, büszke arccal felállt, kezét nyújtotta.
A karfára támaszkodva felállt, kezét nyújtotta. De a levegő volt, langyos és ártatlan.
2011. augusztus 21., vasárnap
Szilveszteri minták
nézem a negyedikről a színes brossokat
az égen. mi is tűzijátékoztunk azelőtt.
a válás előtt. kutyánk a lábadra vizelt, félt,
pedig adtam neki a feszültségoldóból.
szemben a bíróság fölött füsthegy,
szétterül a tetőn, mint te régen
az ágyon. a szomszédban gyuri énekel
méregteleníti a lelket. mindig
nevetve mondja, ellapátolja a havat helyettem,
locsolja a virágaim. te nem.
nem is hoztál soha. vettem
neki egy doboz merci-t.
lent az utcán egy fiatal pár vitatkozik,
még megolvad szájukon a szerelem.
mínusz 15 fok van, a szívemben
több petárda
az égen. mi is tűzijátékoztunk azelőtt.
a válás előtt. kutyánk a lábadra vizelt, félt,
pedig adtam neki a feszültségoldóból.
szemben a bíróság fölött füsthegy,
szétterül a tetőn, mint te régen
az ágyon. a szomszédban gyuri énekel
méregteleníti a lelket. mindig
nevetve mondja, ellapátolja a havat helyettem,
locsolja a virágaim. te nem.
nem is hoztál soha. vettem
neki egy doboz merci-t.
lent az utcán egy fiatal pár vitatkozik,
még megolvad szájukon a szerelem.
mínusz 15 fok van, a szívemben
több petárda
Hisz(ti)
sarlókalapács közé születtem
hittem az izmusokban, nagymama
rózsafüzérét vadrózsából koszorúba fontam
bátyámmal, gyakran feketepétereztünk,
arca kérdőjel előttem, nyert és nyert.
ki nem állhattam, akár a virágot, amikor apa meghalt.
nem hittem a feltámadásában, az iskolában
sokat szidtak, majd dolgozni kezdtem,
szerelmes lettem, fiam
gilisztákat gyűjtött a kertben
elengedtem a kezét. sárga talpam fűre már nem lép.
nyáron az udvaron gazolok,
unokáim szemében nem látszom,
de tele a tányér, ott a paradicsom.
és ha van isten, nekem elég,
ha ő hisz bennem.
hittem az izmusokban, nagymama
rózsafüzérét vadrózsából koszorúba fontam
bátyámmal, gyakran feketepétereztünk,
arca kérdőjel előttem, nyert és nyert.
ki nem állhattam, akár a virágot, amikor apa meghalt.
nem hittem a feltámadásában, az iskolában
sokat szidtak, majd dolgozni kezdtem,
szerelmes lettem, fiam
gilisztákat gyűjtött a kertben
elengedtem a kezét. sárga talpam fűre már nem lép.
nyáron az udvaron gazolok,
unokáim szemében nem látszom,
de tele a tányér, ott a paradicsom.
és ha van isten, nekem elég,
ha ő hisz bennem.
Ráolvasás
Otthon szült könyvvel a kezében. Majdnem. A terhesség alatt egész végig feküdt és olvasott. Nem lettem könnyű: 3.60, mint később a kenyér, amiért jártam. Nagymama bibliája pinceszagú volt. Féltem az oroszlánjaitól, pedig felolvasta többször Dániel könyvéből: Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.
Mégis a saját meséim szerettem, például a csillagsapkás kutyásat. Gyönyörű, így hívták a kutyám. Fekete puli volt, néha elkóborolt. Egyszer talált egy csoki csillagot a piacon. Legalábbis anyával ott láttam ilyet. Megettük. Varrtam érte neki egy sapkát, mert mindig a szemébe lógott a szőr. A sztaniolpapírból, piros oldalát kívül hagyva, csillagot készítettem rá.
Apa A félkegyelműt vitte be a kórházba. Piros kötésű volt a könyv, hazakerült. Nem tudtam, mit jelent a koszorúér. Este apró koszorúkat képzeltem a falvédő szögeire.
Anya utána egy ideig nem olvasott, csak szólt a sötétben a rádió, az Esti mese. Egyik este az ágyban bejelentette, férjhez menne Sanyi bácsihoz. Mint a strandon a vízbe, fejest lehetett volna ugrani a csendbe. Még le sem telt a gyászév, szólalt meg végül a 13 éves bátyám. Ilyen csúnya férfihoz, kérdeztem sírva. Ezután anya még többet olvasott magában. Én a könyvjelzők végét szopogattam, és köpködtem a szöszöket. Hetedikben osztályfőnökit adtak: Éva órákon a pad alatt Dosztojevszkijt olvas. Nem kaptam vacsorát, és lefekvésig a könyvespolcokat takarítottam. Büntetés. Az Iszonyban találtam egy préselt virágot. Kihullott belőle, mert összecsapkodtam a könyveket. Besöpörtem a kezemmel a szekrény alá, úgyis én takarítok. Akkor már tudtam különben, hogy anya ismerte „Égető Esztert” személyesen, és hogy Németh László apát tanította. Ezt most a neten találtam: Amikor tanítottam, akkor voltam életemben a legboldogabb. Egy tanár egy év alatt körülbelül 800 órát tart, minden órát 32 gyereknek. Negyven év alatt ez egymillió tanóra. Ez egy tanár élete. Egy író mondjuk életében megír 20 könyvet. Mindegyiket kiadják 5000 példányban, minden kötetet ketten elolvasnak, a könyv végigolvasható 5 óra alatt, az is egymillió óra.
Ma mit mondana?
Emlékszem, apa egyszer kijelentette, a mai költők semmiháziak, ahogy József Attila. Tudom, nem kapta vissza a pénzt, amit kölcsön adott neki. Szerettem mégis a verseit. A regényeket is.
Egyszer aztán olvasás közben nedves lettem. Utána sokat sétafikáltam a főtéren. Merle Csikóéveink. Igen, nekem is udvarolt a főszereplő srác, Pierre de Siroac.
Felnőtt koromban kialakítottam az EOÉ-módszert: Elnyújtott Olvasási Élvezet. Érdemes kipróbálni, vagyis a regény olvasását a vége előtt 30-40 oldallal kb. fél órára abbahagyni.
Kár, hogy nem tudsz visszajelezni, kedves Olvasó, hogy milyen érzés volt.
Meglesz az eredménye, hogy ennyit olvasol, bíztatott mindig anya. Igaza lett. Pár éve váláskor elfeleztük a könyveket, én csomagoltam be mind. Virágot nem tettem egyikbe sem. A könyvtárban, ahol dolgozom, állandóan folyik az orrom.
Idén anyától születésnapomra pénzt kaptam, és a borítékban A/4-es lapon nagybetűivel a feladatot: OLVASD EL FÉL ÉV ALATT A BIBLIÁT! Nem adtam vissza.
Mostanában már keveset olvas. Szemüveggel se. Tegnap elmagyaráztam neki telefonon, a youtube hogyan működik.
Egy novellát fejeztem be épp, mielőtt írni kezdtem. Eltalált, a múltba implantált kis lidocain-munkás tanárt. A főszereplő három évvel élte túl saját halálát. Nem volt vérkeringése, nem lélegzett, de olvasott és élt. Én újjászületni szeretnék, akár E-book readerként.
Mégis a saját meséim szerettem, például a csillagsapkás kutyásat. Gyönyörű, így hívták a kutyám. Fekete puli volt, néha elkóborolt. Egyszer talált egy csoki csillagot a piacon. Legalábbis anyával ott láttam ilyet. Megettük. Varrtam érte neki egy sapkát, mert mindig a szemébe lógott a szőr. A sztaniolpapírból, piros oldalát kívül hagyva, csillagot készítettem rá.
Apa A félkegyelműt vitte be a kórházba. Piros kötésű volt a könyv, hazakerült. Nem tudtam, mit jelent a koszorúér. Este apró koszorúkat képzeltem a falvédő szögeire.
Anya utána egy ideig nem olvasott, csak szólt a sötétben a rádió, az Esti mese. Egyik este az ágyban bejelentette, férjhez menne Sanyi bácsihoz. Mint a strandon a vízbe, fejest lehetett volna ugrani a csendbe. Még le sem telt a gyászév, szólalt meg végül a 13 éves bátyám. Ilyen csúnya férfihoz, kérdeztem sírva. Ezután anya még többet olvasott magában. Én a könyvjelzők végét szopogattam, és köpködtem a szöszöket. Hetedikben osztályfőnökit adtak: Éva órákon a pad alatt Dosztojevszkijt olvas. Nem kaptam vacsorát, és lefekvésig a könyvespolcokat takarítottam. Büntetés. Az Iszonyban találtam egy préselt virágot. Kihullott belőle, mert összecsapkodtam a könyveket. Besöpörtem a kezemmel a szekrény alá, úgyis én takarítok. Akkor már tudtam különben, hogy anya ismerte „Égető Esztert” személyesen, és hogy Németh László apát tanította. Ezt most a neten találtam: Amikor tanítottam, akkor voltam életemben a legboldogabb. Egy tanár egy év alatt körülbelül 800 órát tart, minden órát 32 gyereknek. Negyven év alatt ez egymillió tanóra. Ez egy tanár élete. Egy író mondjuk életében megír 20 könyvet. Mindegyiket kiadják 5000 példányban, minden kötetet ketten elolvasnak, a könyv végigolvasható 5 óra alatt, az is egymillió óra.
Ma mit mondana?
Emlékszem, apa egyszer kijelentette, a mai költők semmiháziak, ahogy József Attila. Tudom, nem kapta vissza a pénzt, amit kölcsön adott neki. Szerettem mégis a verseit. A regényeket is.
Egyszer aztán olvasás közben nedves lettem. Utána sokat sétafikáltam a főtéren. Merle Csikóéveink. Igen, nekem is udvarolt a főszereplő srác, Pierre de Siroac.
Felnőtt koromban kialakítottam az EOÉ-módszert: Elnyújtott Olvasási Élvezet. Érdemes kipróbálni, vagyis a regény olvasását a vége előtt 30-40 oldallal kb. fél órára abbahagyni.
Kár, hogy nem tudsz visszajelezni, kedves Olvasó, hogy milyen érzés volt.
Meglesz az eredménye, hogy ennyit olvasol, bíztatott mindig anya. Igaza lett. Pár éve váláskor elfeleztük a könyveket, én csomagoltam be mind. Virágot nem tettem egyikbe sem. A könyvtárban, ahol dolgozom, állandóan folyik az orrom.
Idén anyától születésnapomra pénzt kaptam, és a borítékban A/4-es lapon nagybetűivel a feladatot: OLVASD EL FÉL ÉV ALATT A BIBLIÁT! Nem adtam vissza.
Mostanában már keveset olvas. Szemüveggel se. Tegnap elmagyaráztam neki telefonon, a youtube hogyan működik.
Egy novellát fejeztem be épp, mielőtt írni kezdtem. Eltalált, a múltba implantált kis lidocain-munkás tanárt. A főszereplő három évvel élte túl saját halálát. Nem volt vérkeringése, nem lélegzett, de olvasott és élt. Én újjászületni szeretnék, akár E-book readerként.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
