2009. december 31., csütörtök
Kékpróza
Leesett előttem a kékmadár. Anyám beteg. Bőrén vörösben kéklő pillangókat kreált a sejtpusztulás. Szeme kék tűzben ég. Hálót font madártestére a kékség. Bánata lebeg kék lelke felett. Ránk sikított a kék végtelen.
Kék füst majd átöleli, örvénye felemeli, kéklő vízsugárban a fák emlékét őrzik.
Hol van a kék borospohár, amelyikből ittál? Kezemben szétroppan a kristály.
Kékvér álmot fest. Karácsonykor szőke kék szemű, síró-babád leszek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése