Keresd meg magad!

A parkban egy kislány jött szökkengetve felém. Táncolt mindene. Két copfja mellkasát verdeste. Rajta mint hágcsón napsugárnyaláb futott felfelé. Közelembe ért. Rám mosolygott.
-Nem fázol? – kérdeztem.
-Csak a gyógyszertárba akartam átszaladni. Apa ott gyógyszerész, tudod?
-De nincs rajtad semmi!
Magára nézett.
-Azt hittem, csak álmodok. Tényleg meztelen vagyok?
-Otthon egyedül voltál?
-Nem. Néne vigyáz rám. Ő apáca, tudod?
-Hány éves vagy?
-Hét leszek.
Nyakában egy kis lánc vonzotta tekintetem. Valamikor én kaptam apától ilyet. Kereszt függője volt.
-Szép a nyakláncod.
-Az iskolába nem vihetem. Aranyból van, tudod?
-Menj először haza! Öltözz fel! Megfázol.
-Dehogy! Hisz te álomnéni vagy! – mondta mosolyban fürdő szájjal.
-Gyakran álmodsz? Hogy hívnak? – kérdeztem tőle egyre rosszabb hangulatban.
-Anna. A nagymamám is így hívják. Minden nap álmodok. Anya elmondta mi az. Én néha mégis azt hiszem, igaz. Ma azt álmodtam, hogy átmásztam a kerítésen a szomszédba. A combomba belement egy szálka. Nagyon fáj! Látod, milyen nagy?
Levettem a szemüvegem. Kicsit felhajtottam a szoknyám. Sebéről az enyémre néztem. Mi történt? Ki ez a kislány? Álmodok? Anna nagymamám 40, gyógyszerész apám 45 éve halott. Néne, a nyaklánc… Képtelenség!
-Megpróbáljam kihúzni? – mondtam mégis.
Hozzá akartam érni, hogy megtudjam, érzékelem-e.
-Ne! Apánál kapok C vitamint! Szeretem szopogatni. Itt leszel még? Hozzak neked?
-Aranyos vagy.
Elszaladt. Átcsillant meztelen hátán a nap.
Rágyújtottam. Ma vagyok 55 éves. Valamikor nem gondoltam, hogy megélem. Napszúrást kaphattam? Még fél órája se vagyok itt – pillantottam az órára. Talán hallucináció volt az egész.
Pár perc telhetett el és hallottam:
-Álomnéni, hoztam! – nyújtotta felém az ujjai közt olvadozó kis sárga drazsét.
Nem nyúltam érte.
-Vagy a szádba tegyem, mint apa nekem?
Kinyitottam a szám. Az édes íztől felfordult a gyomrom. Alig tudtam kinyögni:
-Köszönöm.
-Gyere máskor is! Szia! És hidd el, nem fázom! A macis paplan van rajtam, amit karácsonyra kaptam, de a pizsamát nem szeretem.
Csak néztem utána. Kacskaringózva szaladt. Lehunytam a szemem, majd azonnal kinyitottam. Otthon megkerestem a nyakláncot. Felpróbáltam. Nem tudtam bekapcsolni.
Másnap elvittem az ékszerészhez. Hazafelé leültem a padra, de rögtön felálltam.
Szemben a fa mögött Anna feje bukkant föl. Rám nevetett. Fogta a törzsét, és táncolva körbekerülte. Copfjai lengtek utána. Az ágakkal bújócskáztak.