Kikapcsol a férjem

Megőrjítesz! (Már megint magamban beszélek.) Csak nyomogatod folyton azt a távirányítót,
mintha szintetizátoron játszanál concertot. Miért nem nézhetek végig végre egy filmet?
Kapcsolgass már akkor, ha nem veled tévézek! Lábad megint a tányér mellett van az asztalon! Hol vagy, mégis mit gondolsz?! És ne fütyülj már! A világból kergetsz ki! A fejem majdnem szétrobban így is. De te soha nem vagy tekintettel rám! Az újságot megint a földre dobtad. A büdös zoknid pedig a hűtőben. Nem vagy teljesen normális!
Elegem van! Menj aludni! Hadd dőljek le a kanapéra egyszer én is. A gyerekektől persze nem búcsúztál el. Hát apa az ilyen?!
Ekkor hozzám hajolt, átölelt. Erős ujjai alatt egy percre a távirányító én lettem. Csináld még, szerelmem tovább! (De természetesen most is csak magamban beszélek.)

-A gyerekekhez még beugrom egy pillanatra – mondja, és csókot nyom számra.