2010. január 17., vasárnap

Unalomig illúzió


Fiókba rejtett fogkefe kiszáradt. Kemény. Én is. Szeretnék.
Rongyosodik a pólód. Minden héten kimosom.
Nézem az ajtót. Fehér. A zár is téged vár.
Elmegyek az orvoshoz, nem jól látok. A filmben te vagy a főszereplő, az ablakon az árnyék.
Biciklizünk. Fogjuk egymás kezét, húzol magad után.
Nyáron együtt megyünk a boltba, veszel egy szív formájú csokit. Belekóstolsz a lábosba, megmosom a hátad. Emlékszel? Ráírtam rúzzsal ötvenszer a nevem.
A Balatonon meghajol az aranyhíd, amikor rám csapod a vizet. Átölellek. A fény közénk kúszik, szívet formáz.
Én hallá változom, boldog vagy, amikor kifogsz.

1 megjegyzés: