Lelkem konyuló ág.
Olyan attilás.
Pénteken jöttél mindig.
Vettem tulipánt.
Te dolgod lett volna.
Sokadszor.
Hiába. Vártalak.
Az ablakon préselt jégvirág.
Talán nyáron lenyalod
számról a fagylaltot...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kisprózáimat, verseimet olvashatod blogomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése