a férfi lélek nő szeretetében
képtelen csendélet.
mégis kikeverem az álmodó
szerelemvöröst, az őszinte tisztafehéret
és a szomorú hazugfeketét.
kiszínezem pirossal a hátteret,
viszek fel rá világos színeket,
sötétet keveset.
középen a szeretet és a lélek
színei összeérnek,
egymásba csurognak rózsaszínné.
festek rá még
lefelé csurgó
szürke csíkokat, és elképzelem
majd a hosszan lefolyó összetartozást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése