Büntetlenül

Úgy ébredt, hogy az ujja majdnem a szájában volt. December 1., 6 óra. Várta a telet, mint gyerekkorában. Ősszel egy irodalmi lap szerkesztője válaszolt, azt írta, télen küldjön még írást. A száraz falevelese az egyik, amit csatolni akar neki, bár az Anya és lánya novellapályázaton nem felelt meg. Szomorú, túl rövid, és nincs benne semmi szexi. Még smile-lal is megerősítette véleményét a női magazin. Hát, összebújhatott volna néha tényleg anyjával, de olyan megdöbbentőt és kifejezőt nem tudott volna írni, mint Jónás Tamás a Sejtekig szerelmes című novellájában.
Felöltözik. Kimegy az udvarra, le a pincébe. Többször oda zárta be az anyja. Odamegy a székhez, azon állt a lavor kicsi korában. Lehajol az urnához, vázaformája megtetszett neki a nyáron, amikor elégetette az anyját. Leoldja nyakáról a madzagot. Miért kötötte rá, nem tudja. Leveszi a tetejét, belenéz. Kezében a kispróza. Újra átfutja.

Büntetés

Elkapott, és belegyömöszölt az utazótáskába.
- Anya, ne! Ne! Mit csiná…?
A cipzár hangja szétnyeste a mondatot.
- Majd máskor vigyázol, nem törsz el semmit!
Csapódott az ajtó. A táska a szobában X-alakban mozgott, összegyűrődve kapálóztam benne, és sírtam. Egy idő múlva felijedtem, felemelt. Vitt valahova.
- Anya, engedj ki!
Letett. Kinyílt a táska, kidugtam a fejem. Ötéves lehetettem. Szép arcú, göndör hajú, pici törékeny kislány.
- Gyere! - húzott.
Fájt mindenem, és szomjas voltam. Pórázt tett a nyakamra, kikötött a futódrótra.
- Majd jövök - mondta.
Kiabáltam, de a kapu becsukódott. A nap sütött az udvaron.
Nem jött, csak nagyon későn a Göncölszekérrel, mint az Éjkirálynő. Meg akartam szólalni, de csak faleveleket köpködtem.

Belegyűrje ezt az írást is az urnába a többi közé? Nem tudja. Fáradt. Szárazabb a pornál, vakabb a szemnél, könnyebb a sóhajnál, bizonytalanabb a szétporladt lépcsőfoknál, fehérebb a frissen esett hónál, ismeretlenebb a téglák között növő gaznál, csendesebb a nyíló ajtónál, kétségbeesettebb a lámpabura alatt repkedő bogárnál, magányosabb a franciaágynál, meztelenebb a hálóingnél. És? És sebeit sebeire már nem teheti.
Angyalt csinál az ágyon. 7 óra. Mindjárt indulnia kell dolgozni.

Büntetlenül?

a macival egy kislány játszik
elmerül a takaró
kocsi töri át a kerítést
leszakadt ajtók
lebegő szőnyeg
és tüdő színű tányérok úsznak sorban a kertben

még látszik a darab kenyér
amit a kutya elé dobott
egy villanyoszlopot ölelő férfi
aki a boltból épp hazafelé tartott

mögötte az ár
babafejet sodor

rózsaszín papírlapok mellett egy számítógép
föl-lebilleg
felborít egy muskátlis cserepet
a lépcsőn felemelkedik egy hullám
beér a szobába
az asztal lába között megremeg
mint a véres máj
majd megtelepszik a fotelben
utána irányt vált
szétterül az ágyon
és estére az utcán
iszaposak lettek a csillagok