„szőke kislányt akartam” - mondtad.
hát kimásoltam a nők lapjából
magam.
filctollal festettem be a körmeim.
virágot nem rajzoltam.
feri csokrát se, bár kérted.
főztél neki vacsorát, sütöttél tortát.
ő meg hallgatott.
vibrált a csend,
mint erkélyen a lámpa.
feri szívét falevelek kapták szárnyra.
lent egy tócsában elmerült.
szuper!
elégettem a hurkapálcát.
táncolt a láng,
az ujjaim.
szétrágtam rózsád
szirmait,
nyállal csíkot húztam arcomra.
„sír a halál!”, te mondtad.
„megint a kislányod!” - hallottam
az ajtó mögül,
amikor kialudt a villany.
te gyáva.
rámrajzoltad magad.
2011. december 18., vasárnap
Lépcső
észrevétlen, szürke kora este van.
körfolyosón szél fújja
két paplan emlékszagát.
kopott dzsekiben bukdácsol,
kiabál, köp, elesik.
előtte térdel a lépcső. piros
muskátlik között a lépcsőház foltos,
mint az elejtett papírzsebkendő.
„nekem miért nem lehet”,
ordít, csapkod. kulcscsomó zörög
az ajtón, kémlelőnyílás mögött szemek.
jönnek. csomóban ül a lépcsőn.
körfolyosón szél fújja
két paplan emlékszagát.
kopott dzsekiben bukdácsol,
kiabál, köp, elesik.
előtte térdel a lépcső. piros
muskátlik között a lépcsőház foltos,
mint az elejtett papírzsebkendő.
„nekem miért nem lehet”,
ordít, csapkod. kulcscsomó zörög
az ajtón, kémlelőnyílás mögött szemek.
jönnek. csomóban ül a lépcsőn.
Egyedül
Ült a diófa alatt a homokozóban. Élénk szemmel játszott órák óta.
Ült a diófa alatt a kempingszékben. Lecsukta a szemét. Susogott a szél valahol, a gyerekkorban.
Várat épített várárokkal, falevélből zászlót készített.
Házat épített, kis tavat. A faleveleket ősszel kupacokba gyűjtötte. Halomba az éveket, álmokat, volnaszerelmeket.
Beleszippantott a levegőbe, palacsinta illatot érzett.
Beleszippantott a levegőbe, sütemény illatot érzett.
Egy lóbogár mászott a homokozó peremén, kis ásójával kettészelte. A nap sárga szoknyáját épp levette.
Egy keresztes pók mászott a lehajló ágról a karjára. Lelökte. Ásóval várt az este.
Homokozó készletét összeszedte, büszke arccal felállt, kezét nyújtotta.
A karfára támaszkodva felállt, kezét nyújtotta. De a levegő volt, langyos és ártatlan.
Ült a diófa alatt a kempingszékben. Lecsukta a szemét. Susogott a szél valahol, a gyerekkorban.
Várat épített várárokkal, falevélből zászlót készített.
Házat épített, kis tavat. A faleveleket ősszel kupacokba gyűjtötte. Halomba az éveket, álmokat, volnaszerelmeket.
Beleszippantott a levegőbe, palacsinta illatot érzett.
Beleszippantott a levegőbe, sütemény illatot érzett.
Egy lóbogár mászott a homokozó peremén, kis ásójával kettészelte. A nap sárga szoknyáját épp levette.
Egy keresztes pók mászott a lehajló ágról a karjára. Lelökte. Ásóval várt az este.
Homokozó készletét összeszedte, büszke arccal felállt, kezét nyújtotta.
A karfára támaszkodva felállt, kezét nyújtotta. De a levegő volt, langyos és ártatlan.
2011. augusztus 21., vasárnap
Szilveszteri minták
nézem a negyedikről a színes brossokat
az égen. mi is tűzijátékoztunk azelőtt.
a válás előtt. kutyánk a lábadra vizelt, félt,
pedig adtam neki a feszültségoldóból.
szemben a bíróság fölött füsthegy,
szétterül a tetőn, mint te régen
az ágyon. a szomszédban gyuri énekel
méregteleníti a lelket. mindig
nevetve mondja, ellapátolja a havat helyettem,
locsolja a virágaim. te nem.
nem is hoztál soha. vettem
neki egy doboz merci-t.
lent az utcán egy fiatal pár vitatkozik,
még megolvad szájukon a szerelem.
mínusz 15 fok van, a szívemben
több petárda
az égen. mi is tűzijátékoztunk azelőtt.
a válás előtt. kutyánk a lábadra vizelt, félt,
pedig adtam neki a feszültségoldóból.
szemben a bíróság fölött füsthegy,
szétterül a tetőn, mint te régen
az ágyon. a szomszédban gyuri énekel
méregteleníti a lelket. mindig
nevetve mondja, ellapátolja a havat helyettem,
locsolja a virágaim. te nem.
nem is hoztál soha. vettem
neki egy doboz merci-t.
lent az utcán egy fiatal pár vitatkozik,
még megolvad szájukon a szerelem.
mínusz 15 fok van, a szívemben
több petárda
Hisz(ti)
sarlókalapács közé születtem
hittem az izmusokban, nagymama
rózsafüzérét vadrózsából koszorúba fontam
bátyámmal, gyakran feketepétereztünk,
arca kérdőjel előttem, nyert és nyert.
ki nem állhattam, akár a virágot, amikor apa meghalt.
nem hittem a feltámadásában, az iskolában
sokat szidtak, majd dolgozni kezdtem,
szerelmes lettem, fiam
gilisztákat gyűjtött a kertben
elengedtem a kezét. sárga talpam fűre már nem lép.
nyáron az udvaron gazolok,
unokáim szemében nem látszom,
de tele a tányér, ott a paradicsom.
és ha van isten, nekem elég,
ha ő hisz bennem.
hittem az izmusokban, nagymama
rózsafüzérét vadrózsából koszorúba fontam
bátyámmal, gyakran feketepétereztünk,
arca kérdőjel előttem, nyert és nyert.
ki nem állhattam, akár a virágot, amikor apa meghalt.
nem hittem a feltámadásában, az iskolában
sokat szidtak, majd dolgozni kezdtem,
szerelmes lettem, fiam
gilisztákat gyűjtött a kertben
elengedtem a kezét. sárga talpam fűre már nem lép.
nyáron az udvaron gazolok,
unokáim szemében nem látszom,
de tele a tányér, ott a paradicsom.
és ha van isten, nekem elég,
ha ő hisz bennem.
Ráolvasás
Otthon szült könyvvel a kezében. Majdnem. A terhesség alatt egész végig feküdt és olvasott. Nem lettem könnyű: 3.60, mint később a kenyér, amiért jártam. Nagymama bibliája pinceszagú volt. Féltem az oroszlánjaitól, pedig felolvasta többször Dániel könyvéből: Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.
Mégis a saját meséim szerettem, például a csillagsapkás kutyásat. Gyönyörű, így hívták a kutyám. Fekete puli volt, néha elkóborolt. Egyszer talált egy csoki csillagot a piacon. Legalábbis anyával ott láttam ilyet. Megettük. Varrtam érte neki egy sapkát, mert mindig a szemébe lógott a szőr. A sztaniolpapírból, piros oldalát kívül hagyva, csillagot készítettem rá.
Apa A félkegyelműt vitte be a kórházba. Piros kötésű volt a könyv, hazakerült. Nem tudtam, mit jelent a koszorúér. Este apró koszorúkat képzeltem a falvédő szögeire.
Anya utána egy ideig nem olvasott, csak szólt a sötétben a rádió, az Esti mese. Egyik este az ágyban bejelentette, férjhez menne Sanyi bácsihoz. Mint a strandon a vízbe, fejest lehetett volna ugrani a csendbe. Még le sem telt a gyászév, szólalt meg végül a 13 éves bátyám. Ilyen csúnya férfihoz, kérdeztem sírva. Ezután anya még többet olvasott magában. Én a könyvjelzők végét szopogattam, és köpködtem a szöszöket. Hetedikben osztályfőnökit adtak: Éva órákon a pad alatt Dosztojevszkijt olvas. Nem kaptam vacsorát, és lefekvésig a könyvespolcokat takarítottam. Büntetés. Az Iszonyban találtam egy préselt virágot. Kihullott belőle, mert összecsapkodtam a könyveket. Besöpörtem a kezemmel a szekrény alá, úgyis én takarítok. Akkor már tudtam különben, hogy anya ismerte „Égető Esztert” személyesen, és hogy Németh László apát tanította. Ezt most a neten találtam: Amikor tanítottam, akkor voltam életemben a legboldogabb. Egy tanár egy év alatt körülbelül 800 órát tart, minden órát 32 gyereknek. Negyven év alatt ez egymillió tanóra. Ez egy tanár élete. Egy író mondjuk életében megír 20 könyvet. Mindegyiket kiadják 5000 példányban, minden kötetet ketten elolvasnak, a könyv végigolvasható 5 óra alatt, az is egymillió óra.
Ma mit mondana?
Emlékszem, apa egyszer kijelentette, a mai költők semmiháziak, ahogy József Attila. Tudom, nem kapta vissza a pénzt, amit kölcsön adott neki. Szerettem mégis a verseit. A regényeket is.
Egyszer aztán olvasás közben nedves lettem. Utána sokat sétafikáltam a főtéren. Merle Csikóéveink. Igen, nekem is udvarolt a főszereplő srác, Pierre de Siroac.
Felnőtt koromban kialakítottam az EOÉ-módszert: Elnyújtott Olvasási Élvezet. Érdemes kipróbálni, vagyis a regény olvasását a vége előtt 30-40 oldallal kb. fél órára abbahagyni.
Kár, hogy nem tudsz visszajelezni, kedves Olvasó, hogy milyen érzés volt.
Meglesz az eredménye, hogy ennyit olvasol, bíztatott mindig anya. Igaza lett. Pár éve váláskor elfeleztük a könyveket, én csomagoltam be mind. Virágot nem tettem egyikbe sem. A könyvtárban, ahol dolgozom, állandóan folyik az orrom.
Idén anyától születésnapomra pénzt kaptam, és a borítékban A/4-es lapon nagybetűivel a feladatot: OLVASD EL FÉL ÉV ALATT A BIBLIÁT! Nem adtam vissza.
Mostanában már keveset olvas. Szemüveggel se. Tegnap elmagyaráztam neki telefonon, a youtube hogyan működik.
Egy novellát fejeztem be épp, mielőtt írni kezdtem. Eltalált, a múltba implantált kis lidocain-munkás tanárt. A főszereplő három évvel élte túl saját halálát. Nem volt vérkeringése, nem lélegzett, de olvasott és élt. Én újjászületni szeretnék, akár E-book readerként.
Mégis a saját meséim szerettem, például a csillagsapkás kutyásat. Gyönyörű, így hívták a kutyám. Fekete puli volt, néha elkóborolt. Egyszer talált egy csoki csillagot a piacon. Legalábbis anyával ott láttam ilyet. Megettük. Varrtam érte neki egy sapkát, mert mindig a szemébe lógott a szőr. A sztaniolpapírból, piros oldalát kívül hagyva, csillagot készítettem rá.
Apa A félkegyelműt vitte be a kórházba. Piros kötésű volt a könyv, hazakerült. Nem tudtam, mit jelent a koszorúér. Este apró koszorúkat képzeltem a falvédő szögeire.
Anya utána egy ideig nem olvasott, csak szólt a sötétben a rádió, az Esti mese. Egyik este az ágyban bejelentette, férjhez menne Sanyi bácsihoz. Mint a strandon a vízbe, fejest lehetett volna ugrani a csendbe. Még le sem telt a gyászév, szólalt meg végül a 13 éves bátyám. Ilyen csúnya férfihoz, kérdeztem sírva. Ezután anya még többet olvasott magában. Én a könyvjelzők végét szopogattam, és köpködtem a szöszöket. Hetedikben osztályfőnökit adtak: Éva órákon a pad alatt Dosztojevszkijt olvas. Nem kaptam vacsorát, és lefekvésig a könyvespolcokat takarítottam. Büntetés. Az Iszonyban találtam egy préselt virágot. Kihullott belőle, mert összecsapkodtam a könyveket. Besöpörtem a kezemmel a szekrény alá, úgyis én takarítok. Akkor már tudtam különben, hogy anya ismerte „Égető Esztert” személyesen, és hogy Németh László apát tanította. Ezt most a neten találtam: Amikor tanítottam, akkor voltam életemben a legboldogabb. Egy tanár egy év alatt körülbelül 800 órát tart, minden órát 32 gyereknek. Negyven év alatt ez egymillió tanóra. Ez egy tanár élete. Egy író mondjuk életében megír 20 könyvet. Mindegyiket kiadják 5000 példányban, minden kötetet ketten elolvasnak, a könyv végigolvasható 5 óra alatt, az is egymillió óra.
Ma mit mondana?
Emlékszem, apa egyszer kijelentette, a mai költők semmiháziak, ahogy József Attila. Tudom, nem kapta vissza a pénzt, amit kölcsön adott neki. Szerettem mégis a verseit. A regényeket is.
Egyszer aztán olvasás közben nedves lettem. Utána sokat sétafikáltam a főtéren. Merle Csikóéveink. Igen, nekem is udvarolt a főszereplő srác, Pierre de Siroac.
Felnőtt koromban kialakítottam az EOÉ-módszert: Elnyújtott Olvasási Élvezet. Érdemes kipróbálni, vagyis a regény olvasását a vége előtt 30-40 oldallal kb. fél órára abbahagyni.
Kár, hogy nem tudsz visszajelezni, kedves Olvasó, hogy milyen érzés volt.
Meglesz az eredménye, hogy ennyit olvasol, bíztatott mindig anya. Igaza lett. Pár éve váláskor elfeleztük a könyveket, én csomagoltam be mind. Virágot nem tettem egyikbe sem. A könyvtárban, ahol dolgozom, állandóan folyik az orrom.
Idén anyától születésnapomra pénzt kaptam, és a borítékban A/4-es lapon nagybetűivel a feladatot: OLVASD EL FÉL ÉV ALATT A BIBLIÁT! Nem adtam vissza.
Mostanában már keveset olvas. Szemüveggel se. Tegnap elmagyaráztam neki telefonon, a youtube hogyan működik.
Egy novellát fejeztem be épp, mielőtt írni kezdtem. Eltalált, a múltba implantált kis lidocain-munkás tanárt. A főszereplő három évvel élte túl saját halálát. Nem volt vérkeringése, nem lélegzett, de olvasott és élt. Én újjászületni szeretnék, akár E-book readerként.
Pótvizsga nélkül
(osztálytalálkozóra)
mi nem hazudtunk egymásnak ötven éve,
az ábécét skandáltuk közösen.
kis tornacipőnk orra gyorsan elkopott,
most gyógycipőnk nyelve lóg.
újra tanuljuk az arcokat,
szemöldök között az A mélyül,
orvoshoz visszük kátyúba lépett életünk,
bár tudjuk, az idő nem pótvizsgázhat.
sörszagúak vagyunk gyakran, kopott
de tele az asztal. ott a paradicsom!,
vaj, barna kenyér, akár a szívünk
összemorzsálja hétköznap az asztalt.
mi nem hazudtunk egymásnak ötven éve,
az ábécét skandáltuk közösen.
kis tornacipőnk orra gyorsan elkopott,
most gyógycipőnk nyelve lóg.
újra tanuljuk az arcokat,
szemöldök között az A mélyül,
orvoshoz visszük kátyúba lépett életünk,
bár tudjuk, az idő nem pótvizsgázhat.
sörszagúak vagyunk gyakran, kopott
de tele az asztal. ott a paradicsom!,
vaj, barna kenyér, akár a szívünk
összemorzsálja hétköznap az asztalt.
Melyik parancsolatra?
Először hatévesen csaltam. A nevelőnőm azt mondta, felsős koromig az Isten megbocsát. A bátyám, Ati vett rá, hogy tapsoljak össze-vissza a zenetanárnőnél. Együtt jártunk volna zongoraórára, de én sem akartam. Apa szerint a hangom angyali volt, és én is úgy láttam, hogy amikor skálázok, a spaletta résein át fénycsíkok szöknek be a tanárnő szobájába. Követtem a szememmel, libegtek a hangjegyek, le-föl bucskáztak, mint a kötéltáncosok. Olyan hideg volt nála, akár a pincénkben, mindig féltem is, például a szellemektől, bár soha nem láttam egyet sem. Csak az őrangyalom egyszer a szobámban, ahogy a parketta fölött lebegett, áttetsző fátyolban, és hosszú haja a plafontól a csillárig ért. Épp megnézte a villanykörtét. Én is meg akartam nézni többször is. A bátyám egyszer széttört egyet. A zsebrádiót is kibelezte. Épp szembecsukósdit játszottam imádkozás közben, és próbálgattam fél szemmel vagy résnyire kinyitva nézelődni, amikor az őrangyalom megjelent.
A bátyám nem hitt nekem. Hülye vagy, nincs Jézuska, se Télapó, se Isten, se angyalok. Még Csúnyabácsi se!, mondta a kertben, miközben bottal hadonászott. Nem árultam be.
Hazudtam is néha. Nagymama megkérdezte, hogy szeretem-e. Meg a grízes tésztát. Azért jó volt nála, amikor mesélt. Csak a bibliából, de az „ábel tornyos” tényleg tetszett. Készítettem homokból, sikerült is, aztán leomlott! Egyszer megcsináltam azt a „sómárványt” is hóból az udvaron. Napokig állt. Amikor összedőlt, a bátyám kesztyűje éjszaka didergett az ágyban alattam. Nem ő rombolta szét, állította reggel anyának. Mindegy, visszakapta, mert nagymama temetésén sírt délután. Egymás mellett álltunk, kicsit hozzádőltem, kezünk összeillett, mint felhővel az ég.
Ötödik után összetéptem a kottafüzet lapjait. Egy lábasba tettem, meggyújtottam az erkélyen, leszórtam a hamut, amikor Ati a kapun kilépett. Hamuvá vált kottafejek, meg az ő feje. Gitárórára ment. Én is szerettem volna.
Egyszer hatodikban felébredtem, mert a szobámban „kereste a halakat”. Megijedtem, olyan furcsa volt, pikkelyesre festette arcát a hold. Másnap kiderült, előfordul az emberrel ilyen, hogy éjszaka mászkál, és utána nem emlékszik semmire. Ma már ő sem emlékszik rá, és arra sem, hogy kijelentette, neki mindig három eperrel, cukorkával több jár, a három évvel idősebb jogán. Nem érdekelt különösebben, mert fogyókúráztam.
Hetedikben, amikor egyedül voltam otthon, a köldökömbe tettem egy epret, köré filctollal szirmokat rajzoltam. Másnap Joci újra Kati mellét tapogatta hátul a suli udvaron. Kézi közben fellöktem a Katit. Madeirásra csipkézte tenyerét a salak. A blúza tényleg szép volt.
Apa szerint anya sokat kárált. Például hogy okos enged, szamár szenved. Én engedtem mindig, Ati pedig csúfolt. Iá, nagy szamár, mégis iskolába jár! Tanár lettem. Ő a fizikatudományok kandidátusa. Fia bankár. Az enyém közgazdász. Szoktunk pókerezni. Ritkán. Nyerek. Csalok. A lapok hátulján nézem a szíveket.
A bátyám nem hitt nekem. Hülye vagy, nincs Jézuska, se Télapó, se Isten, se angyalok. Még Csúnyabácsi se!, mondta a kertben, miközben bottal hadonászott. Nem árultam be.
Hazudtam is néha. Nagymama megkérdezte, hogy szeretem-e. Meg a grízes tésztát. Azért jó volt nála, amikor mesélt. Csak a bibliából, de az „ábel tornyos” tényleg tetszett. Készítettem homokból, sikerült is, aztán leomlott! Egyszer megcsináltam azt a „sómárványt” is hóból az udvaron. Napokig állt. Amikor összedőlt, a bátyám kesztyűje éjszaka didergett az ágyban alattam. Nem ő rombolta szét, állította reggel anyának. Mindegy, visszakapta, mert nagymama temetésén sírt délután. Egymás mellett álltunk, kicsit hozzádőltem, kezünk összeillett, mint felhővel az ég.
Ötödik után összetéptem a kottafüzet lapjait. Egy lábasba tettem, meggyújtottam az erkélyen, leszórtam a hamut, amikor Ati a kapun kilépett. Hamuvá vált kottafejek, meg az ő feje. Gitárórára ment. Én is szerettem volna.
Egyszer hatodikban felébredtem, mert a szobámban „kereste a halakat”. Megijedtem, olyan furcsa volt, pikkelyesre festette arcát a hold. Másnap kiderült, előfordul az emberrel ilyen, hogy éjszaka mászkál, és utána nem emlékszik semmire. Ma már ő sem emlékszik rá, és arra sem, hogy kijelentette, neki mindig három eperrel, cukorkával több jár, a három évvel idősebb jogán. Nem érdekelt különösebben, mert fogyókúráztam.
Hetedikben, amikor egyedül voltam otthon, a köldökömbe tettem egy epret, köré filctollal szirmokat rajzoltam. Másnap Joci újra Kati mellét tapogatta hátul a suli udvaron. Kézi közben fellöktem a Katit. Madeirásra csipkézte tenyerét a salak. A blúza tényleg szép volt.
Apa szerint anya sokat kárált. Például hogy okos enged, szamár szenved. Én engedtem mindig, Ati pedig csúfolt. Iá, nagy szamár, mégis iskolába jár! Tanár lettem. Ő a fizikatudományok kandidátusa. Fia bankár. Az enyém közgazdász. Szoktunk pókerezni. Ritkán. Nyerek. Csalok. A lapok hátulján nézem a szíveket.
Apró flört képzetek
Idealista
Gyermektelen anyát keresek álmaim megvalósításához.
Ironikus
Flörtölnék veled, ha megenném a hajam, ha tejcsokiból épült ablaktalan házamból kinézne a varázslat, ha masnira kötve lógna lelkem az erkélyről, de elég lenne talán, ha lépteim után nanovirágot szedsz.
Abszurd
Flört állt az ablaknál. Megfordult. Ekkor lökte ki Szerelem.
Gyermektelen anyát keresek álmaim megvalósításához.
Ironikus
Flörtölnék veled, ha megenném a hajam, ha tejcsokiból épült ablaktalan házamból kinézne a varázslat, ha masnira kötve lógna lelkem az erkélyről, de elég lenne talán, ha lépteim után nanovirágot szedsz.
Abszurd
Flört állt az ablaknál. Megfordult. Ekkor lökte ki Szerelem.
Zuhany alatt
Medence használat előtt a zuhanyozás kötelező. Emlékeztem a táblára. A régi volt. Lemoslak magamról. Hátára vett a feszített víztükör.
Az 50X25 méteres medencét társadalmi munkában építették. Megjelent egy cikk is a helyi lapban. Alatta fotó, te is rajta „fecskében”, kezedben ásó. Az utcáról már ismertük egymást. A megnyitóra medence-bálat szerveztek. Varrtam magamnak egy kombinépántos ruhát.
A fülénél fogva húztad ki fiunkat a vízből a társai előtt. Nem úszta le időre a távot. Orvoshoz vitetted. Semmi gond, kicsit fejletlen még a tüdeje, mondta volt osztálytársad, és egyúttal megkért, adjam át a meghívást, szombaton emlék-bulit szerveznek, és hozzon mindenki magával olyan tárgyat, amelyik a közös melóra emlékezteti. Búcsúzáskor fülembe súgta, hogy semmit nem változtam.
Megtaláltam a cigi sodród. Rajtam a piros ruha volt.
Egész este engem bámult. Észrevetted. Berúgtál. Éjfél felé sokan elmentek már, te nem akartál. Honnan szerezted az ásót, nem tudom. Verted a medencéjük szélét. A kerti lámpa alatt csempeszilánkok tűzijátéka.
Felkaptad a faszenes sütőt. Bevágtad a vízbe. Faszéndarabok bucskáztak, mint halfejek.
Ekkor fogtak le, és szólalt meg a mobilom. Jutka, Karcsit már hívtuk, nem veszi fel. Gyertek a kórházba minél gyorsabban.
Újra bekerültél az újságba. „A rendőrkapitány fia autóbalesetet szenvedett. Már túl van az életveszélyen.” Hogy ivott, nem írták meg.
Új fürdő épül a városban. Tegnap volt az utolsó Medence-bál. Negyven éve építettétek. Varrtam a lányoknak, unokáinknak kombinépántos ruhát. Rég láttalak. Köszöntünk. Hallottam, vettél hajót, Bécsben dolgozol. Az élettársad pár hete megkeresett iwiwen, és megkérdezte, mennyire kell félni tőled. Válaszoltam.
Ma délelőtt meglátogatott a lányunk. Kíváncsi volt, hogy sikerült a medencebál. Épp zuhanyoztam, nem hallottam, hogy kopog. Beköszönt. A zuhanyrózsát hiányzó mellem elé kaptam.
Az 50X25 méteres medencét társadalmi munkában építették. Megjelent egy cikk is a helyi lapban. Alatta fotó, te is rajta „fecskében”, kezedben ásó. Az utcáról már ismertük egymást. A megnyitóra medence-bálat szerveztek. Varrtam magamnak egy kombinépántos ruhát.
A fülénél fogva húztad ki fiunkat a vízből a társai előtt. Nem úszta le időre a távot. Orvoshoz vitetted. Semmi gond, kicsit fejletlen még a tüdeje, mondta volt osztálytársad, és egyúttal megkért, adjam át a meghívást, szombaton emlék-bulit szerveznek, és hozzon mindenki magával olyan tárgyat, amelyik a közös melóra emlékezteti. Búcsúzáskor fülembe súgta, hogy semmit nem változtam.
Megtaláltam a cigi sodród. Rajtam a piros ruha volt.
Egész este engem bámult. Észrevetted. Berúgtál. Éjfél felé sokan elmentek már, te nem akartál. Honnan szerezted az ásót, nem tudom. Verted a medencéjük szélét. A kerti lámpa alatt csempeszilánkok tűzijátéka.
Felkaptad a faszenes sütőt. Bevágtad a vízbe. Faszéndarabok bucskáztak, mint halfejek.
Ekkor fogtak le, és szólalt meg a mobilom. Jutka, Karcsit már hívtuk, nem veszi fel. Gyertek a kórházba minél gyorsabban.
Újra bekerültél az újságba. „A rendőrkapitány fia autóbalesetet szenvedett. Már túl van az életveszélyen.” Hogy ivott, nem írták meg.
Új fürdő épül a városban. Tegnap volt az utolsó Medence-bál. Negyven éve építettétek. Varrtam a lányoknak, unokáinknak kombinépántos ruhát. Rég láttalak. Köszöntünk. Hallottam, vettél hajót, Bécsben dolgozol. Az élettársad pár hete megkeresett iwiwen, és megkérdezte, mennyire kell félni tőled. Válaszoltam.
Ma délelőtt meglátogatott a lányunk. Kíváncsi volt, hogy sikerült a medencebál. Épp zuhanyoztam, nem hallottam, hogy kopog. Beköszönt. A zuhanyrózsát hiányzó mellem elé kaptam.
SZ leszünk
a betűk is szerelmesek beléd:
D gyomra ég,
R miattad részeg.
Á pedig spárgázik neked.
G egyre nagyobbra tátja a száját,
A pedig csak érted van.
kezdjük el gyere! S-ként hajoljunk egymásra,
legyünk együtt, mint az S és a Z.
D gyomra ég,
R miattad részeg.
Á pedig spárgázik neked.
G egyre nagyobbra tátja a száját,
A pedig csak érted van.
kezdjük el gyere! S-ként hajoljunk egymásra,
legyünk együtt, mint az S és a Z.
Biznisz-szerelem
A homokban kerekes székben ülő negyvenes férfit tolt a tömeg egy bódé felé. Előtte fürdőruhás emberek tolongtak. Ötven körüli nő lépett ki sugárzó arccal. Bentről piros fény szűrődött ki, és Opium füstölő illata szállt. Fentről helikopter hangja hallatszott. Felnéztem. Röplapok hulltak alá, és mint a Balaton, csendesen hullámzott az égen a „Love shop” felirat.
Meglöktek.
- Én jöttem előbb!
- Mit árulnak?
- Szerelmet!, és két chip az egész. A koponyacsont „lágy” részére és a lágyékra kell helyezni naponta háromszor fél órára, és közben mondogatni, szerelmes vagyok. Mindezt csak 9.990 Ft-ért! Ráadásul, képzelje, minden századik vásárló egy láthatatlan chipet kap ajándékba, szív alakú dobozban! Az ujját bele kell nyomnia, s utána a vágyott partner orrát megérinteni.
A sokaságban ekkor vettem észre a síró kisfiút.
- Anyukáddal vagy? - kérdeztem.
- Nem. A nagyit keresem. Azt mondta, mindjárt jön. De ez már régen volt. Nem tetszett látni?
Hirtelen rendőrök jelentek meg.
- Utat! Rendőrség! Oszoljanak! - kiáltás szakította félbe a beszélgetésünket.
Megfogtam a kisfiú kezét. Odaléptem az egyikhez.
- Kérem!
Arrébb lökött. Bementek a bódéba. Öt perc sem telt el, a kezükben nagy dobozokkal jöttek ki.
- Oszoljanak, emberek! Menjenek szépen haza! Na, gyerünk, gyerünk, haladjanak!
Azóta, ha találkozom rendőrrel, mind olyan kedves, előzékeny, mosolygós.
A kisfiú pedig kamasz lett. A barátaival idén ismét a Balatonon nyaralt. Egy lángososnál álltak, amikor megpillantotta a szórólapokat. Love shop. Vagy húsz darabot tépett szét egyszerre, és a szemetesbe dobta.
- Te meg mi a francot csinálsz? - kérdezte az egyik haverja.
- Nem fontos. A nagyira emlékeztet ez a szar!
A srácok ekkor utat engedtek egy kerekes székben ülő ötvenes férfinak. Vett két sajtos-tejfölöst. Egy lány várta távolabb. Mellei az éggel szemeztek. Testén a vágy, mint a napolaj. Piros bikiniben ő volt a strand-istennő maga.
- I love you - mondta, és beleharapott a lángosba.
Meglöktek.
- Én jöttem előbb!
- Mit árulnak?
- Szerelmet!, és két chip az egész. A koponyacsont „lágy” részére és a lágyékra kell helyezni naponta háromszor fél órára, és közben mondogatni, szerelmes vagyok. Mindezt csak 9.990 Ft-ért! Ráadásul, képzelje, minden századik vásárló egy láthatatlan chipet kap ajándékba, szív alakú dobozban! Az ujját bele kell nyomnia, s utána a vágyott partner orrát megérinteni.
A sokaságban ekkor vettem észre a síró kisfiút.
- Anyukáddal vagy? - kérdeztem.
- Nem. A nagyit keresem. Azt mondta, mindjárt jön. De ez már régen volt. Nem tetszett látni?
Hirtelen rendőrök jelentek meg.
- Utat! Rendőrség! Oszoljanak! - kiáltás szakította félbe a beszélgetésünket.
Megfogtam a kisfiú kezét. Odaléptem az egyikhez.
- Kérem!
Arrébb lökött. Bementek a bódéba. Öt perc sem telt el, a kezükben nagy dobozokkal jöttek ki.
- Oszoljanak, emberek! Menjenek szépen haza! Na, gyerünk, gyerünk, haladjanak!
Azóta, ha találkozom rendőrrel, mind olyan kedves, előzékeny, mosolygós.
A kisfiú pedig kamasz lett. A barátaival idén ismét a Balatonon nyaralt. Egy lángososnál álltak, amikor megpillantotta a szórólapokat. Love shop. Vagy húsz darabot tépett szét egyszerre, és a szemetesbe dobta.
- Te meg mi a francot csinálsz? - kérdezte az egyik haverja.
- Nem fontos. A nagyira emlékeztet ez a szar!
A srácok ekkor utat engedtek egy kerekes székben ülő ötvenes férfinak. Vett két sajtos-tejfölöst. Egy lány várta távolabb. Mellei az éggel szemeztek. Testén a vágy, mint a napolaj. Piros bikiniben ő volt a strand-istennő maga.
- I love you - mondta, és beleharapott a lángosba.
Tavaszi pirula
kinn virágba borult a fa,
sziromcsipkés a pocsolya.
serdül az év, az éjszaka teraszán
fekszem negyven fokos ágyban.
priznicben a fejfájós nap,
mellettem laptop mailt hallucinál.
ismeretlen lettem magamnak,
(neki is én.) fakír lelkemen sok tűszúrás.
szívemen hurokra kötve emlékek.
orvost hívjak?,
vagy szedjem be, mint tablettát.
sziromcsipkés a pocsolya.
serdül az év, az éjszaka teraszán
fekszem negyven fokos ágyban.
priznicben a fejfájós nap,
mellettem laptop mailt hallucinál.
ismeretlen lettem magamnak,
(neki is én.) fakír lelkemen sok tűszúrás.
szívemen hurokra kötve emlékek.
orvost hívjak?,
vagy szedjem be, mint tablettát.
2011. augusztus 20., szombat
Középfokban veled
nem csinálok semmit,
de azt remekül,
tétlenségből mindig jó voltam.
nem hívlak,
egyedül több lettem:
a természet természetesebb,
nedvesebb a víz, a nap naposabb,
a valóság egyszerűbb.
testem testebb nélküled,
és a versem is versebb.
helyükre kerültek a dolgok,
és egy másik nyelv-ész megismertet
a felsőfokkal.
de azt remekül,
tétlenségből mindig jó voltam.
nem hívlak,
egyedül több lettem:
a természet természetesebb,
nedvesebb a víz, a nap naposabb,
a valóság egyszerűbb.
testem testebb nélküled,
és a versem is versebb.
helyükre kerültek a dolgok,
és egy másik nyelv-ész megismertet
a felsőfokkal.
Tikk
ötven után bíbelődsz. pölö a csipesszel.
borotva már nem kecsegtet,
a csuklón nincs szőr különben sem.
a bajok a korral máshol kereszteződnek,
és nem is halálosak,
hisz epillált az élet,
jól elvagy, gördiuszi, már elvághatatlan.
azért irigykedsz, ha látod
deszkák a lányok, a fiúk kerékszeműek,
elmennek gyorsan
melletted. a mobilon nézik a híreket,
de együtt könyökölnek a nappal.
a te napod viszont tikkel,
vég!kiárulás, vég!let:
kiseelégülés-súly a szíveden.
borotva már nem kecsegtet,
a csuklón nincs szőr különben sem.
a bajok a korral máshol kereszteződnek,
és nem is halálosak,
hisz epillált az élet,
jól elvagy, gördiuszi, már elvághatatlan.
azért irigykedsz, ha látod
deszkák a lányok, a fiúk kerékszeműek,
elmennek gyorsan
melletted. a mobilon nézik a híreket,
de együtt könyökölnek a nappal.
a te napod viszont tikkel,
vég!kiárulás, vég!let:
kiseelégülés-súly a szíveden.
Rózsamobil
Nekem van a legszebb, legkülönlegesebb telefonom. Három hónapja egy reggel találtam. Rózsa formájú, szirmai lehajthatók. Mindent tud, amit a legújabb mobilok, de már rólam is. Átvette az illatom, hangomon szól hozzám, és változtatja színét. Vörösen világít, amikor szerelmesnek érez, tompa sárgán villog, ha meglátok egy szép nőt, feketén szomorkodott barátnőm férje temetésén, fehéren szikrázott kolléganőm esküvőjén. Ha ismeretlen érinti meg, fémtöviseket növeszt. Valahányszor stresszesnek gondol, lazító zenével old. És képzeld, kedves Olvasó, esténként történeteket mesél.
Például ilyet:
Ákos sármos volt, elvált, diplomás, átlagos egzisztenciával: ház, autó, két egyetemista gyerek. Egy társkeresőn ismerkedtek meg Annával. Hetekig leveleztek, telefonon beszélgettek, mert messze éltek egymástól. Kishazánk nagy, ha a partner távol lakik, viccelődtek. Az első találkozáskor Ákos vörös rózsával, és egy szív alakú Nestlé desszerttel kedveskedett Annának. Kávéztak egy elegáns cukrászdában, sétáltak a városban, és átcsókolózták a környék utcáit. Kamaszkodott velük a szerelem.
Második alkalommal Pesten egy szállodába mentek. Annának, mikor belépett a szobába már fájt a hasa a vágytól. Szenvedélyhullámok vették körbe. Körülötte szeretkeztek a sugarak. A férfi átölelte a szerelemaurában égő nőt. Remegett. Megcsókolta, nyújtotta neki a poharat. Camparit hoztam, ez már a mi italunk, mondta boldogan. Koccintottak, rájuk a poharak.
Ákos vajszínű vászon nadrágja feszült. Jaj, nehogy pecsétes legyen, mosolygott Anna, és a cipzárhoz ért. A férfi kigombolta ingjét. Megfogta a nő fejét, Anna lehajolt, teleszórta mellkasát puszikkal, miközben gyönyörű, duzzadt férfiassága már a kezét, száját hívta. Mire lekerült Annáról a melltartó, bimbója az éggel szemezett. Ákos átölelte a vázatestű nőt, lecsúsztatta bugyiját, gyengéden végigsimította fenekét, combját. A fürdőszobában a zuhany alatt olyan természetesen siklott kezük a másik testén, akár a szappan, majd összefolytak, mint víz a vízzel. Legalább tízszer mosta át a gyönyör a nőt egymásután. Később az ágyban csókokkal takaróztak, nyelvük érezte a másikat. Utána Anna ráült a férfira, szorosan ölelte a legszebb falloszt, soha nem engedem el, gondolta nevetve. Forgott, siklott a férfival, gyakran sikongott fényben fuldokolva. Később Ákos leemelte az elgyengült testet, mellé került, megfordította, együtt ringtak percekig, és a szoba megtelt gyönyör-hangjaikkal.
Ha a mobilom képes lenne férfivá is válni, biztos nem álmodnék másikról, és az írásom is folytatnám, kedves Olvasóm.
Például ilyet:
Ákos sármos volt, elvált, diplomás, átlagos egzisztenciával: ház, autó, két egyetemista gyerek. Egy társkeresőn ismerkedtek meg Annával. Hetekig leveleztek, telefonon beszélgettek, mert messze éltek egymástól. Kishazánk nagy, ha a partner távol lakik, viccelődtek. Az első találkozáskor Ákos vörös rózsával, és egy szív alakú Nestlé desszerttel kedveskedett Annának. Kávéztak egy elegáns cukrászdában, sétáltak a városban, és átcsókolózták a környék utcáit. Kamaszkodott velük a szerelem.
Második alkalommal Pesten egy szállodába mentek. Annának, mikor belépett a szobába már fájt a hasa a vágytól. Szenvedélyhullámok vették körbe. Körülötte szeretkeztek a sugarak. A férfi átölelte a szerelemaurában égő nőt. Remegett. Megcsókolta, nyújtotta neki a poharat. Camparit hoztam, ez már a mi italunk, mondta boldogan. Koccintottak, rájuk a poharak.
Ákos vajszínű vászon nadrágja feszült. Jaj, nehogy pecsétes legyen, mosolygott Anna, és a cipzárhoz ért. A férfi kigombolta ingjét. Megfogta a nő fejét, Anna lehajolt, teleszórta mellkasát puszikkal, miközben gyönyörű, duzzadt férfiassága már a kezét, száját hívta. Mire lekerült Annáról a melltartó, bimbója az éggel szemezett. Ákos átölelte a vázatestű nőt, lecsúsztatta bugyiját, gyengéden végigsimította fenekét, combját. A fürdőszobában a zuhany alatt olyan természetesen siklott kezük a másik testén, akár a szappan, majd összefolytak, mint víz a vízzel. Legalább tízszer mosta át a gyönyör a nőt egymásután. Később az ágyban csókokkal takaróztak, nyelvük érezte a másikat. Utána Anna ráült a férfira, szorosan ölelte a legszebb falloszt, soha nem engedem el, gondolta nevetve. Forgott, siklott a férfival, gyakran sikongott fényben fuldokolva. Később Ákos leemelte az elgyengült testet, mellé került, megfordította, együtt ringtak percekig, és a szoba megtelt gyönyör-hangjaikkal.
Ha a mobilom képes lenne férfivá is válni, biztos nem álmodnék másikról, és az írásom is folytatnám, kedves Olvasóm.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
