Zenélő kisprózák

Rajzolat

2011-12-18T00:07:00.000-08:00

„szőke kislányt akartam” - mondtad.
hát kimásoltam a nők lapjából
magam.
filctollal festettem be a körmeim.

virágot nem rajzoltam.
feri csokrát se, bár kérted.

főztél neki vacsorát, sütöttél tortát.
ő meg hallgatott.
vibrált a csend,
mint erkélyen a lámpa.

feri szívét falevelek kapták szárnyra.
lent egy tócsában elmerült.
szuper!
elégettem a hurkapálcát.
táncolt a láng,
az ujjaim.

szétrágtam rózsád
szirmait,
nyállal csíkot húztam arcomra.
„sír a halál!”, te mondtad.

„megint a kislányod!” - hallottam
az ajtó mögül,
amikor kialudt a villany.

te gyáva.
rámrajzoltad magad.

Lépcső

2011-12-18T00:05:00.000-08:00

észrevétlen, szürke kora este van.
körfolyosón szél fújja
két paplan emlékszagát.
kopott dzsekiben bukdácsol,
kiabál, köp, elesik.
előtte térdel a lépcső. piros
muskátlik között a lépcsőház foltos,
mint az elejtett papírzsebkendő.
„nekem miért nem lehet”,
ordít, csapkod. kulcscsomó zörög
az ajtón, kémlelőnyílás mögött szemek.
jönnek. csomóban ül a lépcsőn.

Egyedül

2011-12-18T00:04:00.001-08:00

Ült a diófa alatt a homokozóban. Élénk szemmel játszott órák óta.
Ült a diófa alatt a kempingszékben. Lecsukta a szemét. Susogott a szél valahol, a gyerekkorban.

Várat épített várárokkal, falevélből zászlót készített.
Házat épített, kis tavat. A faleveleket ősszel kupacokba gyűjtötte. Halomba az éveket, álmokat, volnaszerelmeket.

Beleszippantott a levegőbe, palacsinta illatot érzett.
Beleszippantott a levegőbe, sütemény illatot érzett.

Egy lóbogár mászott a homokozó peremén, kis ásójával kettészelte. A nap sárga szoknyáját épp levette.
Egy keresztes pók mászott a lehajló ágról a karjára. Lelökte. Ásóval várt az este.

Homokozó készletét összeszedte, büszke arccal felállt, kezét nyújtotta.
A karfára támaszkodva felállt, kezét nyújtotta. De a levegő volt, langyos és ártatlan.

Szilveszteri minták

2011-08-21T00:23:00.000-07:00

nézem a negyedikről a színes brossokat
az égen. mi is tűzijátékoztunk azelőtt.
a válás előtt. kutyánk a lábadra vizelt, félt,
pedig adtam neki a feszültségoldóból.

szemben a bíróság fölött füsthegy,
szétterül a tetőn, mint te régen
az ágyon. a szomszédban gyuri énekel
méregteleníti a lelket. mindig
nevetve mondja, ellapátolja a havat helyettem,
locsolja a virágaim. te nem.
nem is hoztál soha. vettem
neki egy doboz merci-t.

lent az utcán egy fiatal pár vitatkozik,
még megolvad szájukon a szerelem.
mínusz 15 fok van, a szívemben
több petárda

idill

2011-08-21T00:22:00.002-07:00

mellünkben sarló és kalapács
hátunkban kreditkárd

Hisz(ti)

2011-08-21T00:22:00.001-07:00

sarlókalapács közé születtem
hittem az izmusokban, nagymama
rózsafüzérét vadrózsából koszorúba fontam
bátyámmal, gyakran feketepétereztünk,
arca kérdőjel előttem, nyert és nyert.
ki nem állhattam, akár a virágot, amikor apa meghalt.
nem hittem a feltámadásában, az iskolában
sokat szidtak, majd dolgozni kezdtem,
szerelmes lettem, fiam
gilisztákat gyűjtött a kertben
elengedtem a kezét. sárga talpam fűre már nem lép.
nyáron az udvaron gazolok,
unokáim szemében nem látszom,
de tele a tányér, ott a paradicsom.
és ha van isten, nekem elég,
ha ő hisz bennem.

Ráolvasás

2011-08-21T00:21:00.000-07:00

Otthon szült könyvvel a kezében. Majdnem. A terhesség alatt egész végig feküdt és olvasott. Nem lettem könnyű: 3.60, mint később a kenyér, amiért jártam. Nagymama bibliája pinceszagú volt. Féltem az oroszlánjaitól, pedig felolvasta többször Dániel könyvéből: Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.
Mégis a saját meséim szerettem, például a csillagsapkás kutyásat. Gyönyörű, így hívták a kutyám. Fekete puli volt, néha elkóborolt. Egyszer talált egy csoki csillagot a piacon. Legalábbis anyával ott láttam ilyet. Megettük. Varrtam érte neki egy sapkát, mert mindig a szemébe lógott a szőr. A sztaniolpapírból, piros oldalát kívül hagyva, csillagot készítettem rá.
Apa A félkegyelműt vitte be a kórházba. Piros kötésű volt a könyv, hazakerült. Nem tudtam, mit jelent a koszorúér. Este apró koszorúkat képzeltem a falvédő szögeire.
Anya utána egy ideig nem olvasott, csak szólt a sötétben a rádió, az Esti mese. Egyik este az ágyban bejelentette, férjhez menne Sanyi bácsihoz. Mint a strandon a vízbe, fejest lehetett volna ugrani a csendbe. Még le sem telt a gyászév, szólalt meg végül a 13 éves bátyám. Ilyen csúnya férfihoz, kérdeztem sírva. Ezután anya még többet olvasott magában. Én a könyvjelzők végét szopogattam, és köpködtem a szöszöket. Hetedikben osztályfőnökit adtak: Éva órákon a pad alatt Dosztojevszkijt olvas. Nem kaptam vacsorát, és lefekvésig a könyvespolcokat takarítottam. Büntetés. Az Iszonyban találtam egy préselt virágot. Kihullott belőle, mert összecsapkodtam a könyveket. Besöpörtem a kezemmel a szekrény alá, úgyis én takarítok. Akkor már tudtam különben, hogy anya ismerte „Égető Esztert” személyesen, és hogy Németh László apát tanította. Ezt most a neten találtam: Amikor tanítottam, akkor voltam életemben a legboldogabb. Egy tanár egy év alatt körülbelül 800 órát tart, minden órát 32 gyereknek. Negyven év alatt ez egymillió tanóra. Ez egy tanár élete. Egy író mondjuk életében megír 20 könyvet. Mindegyiket kiadják 5000 példányban, minden kötetet ketten elolvasnak, a könyv végigolvasható 5 óra alatt, az is egymillió óra.
Ma mit mondana?
Emlékszem, apa egyszer kijelentette, a mai költők semmiháziak, ahogy József Attila. Tudom, nem kapta vissza a pénzt, amit kölcsön adott neki. Szerettem mégis a verseit. A regényeket is.
Egyszer aztán olvasás közben nedves lettem. Utána sokat sétafikáltam a főtéren. Merle Csikóéveink. Igen, nekem is udvarolt a főszereplő srác, Pierre de Siroac.
Felnőtt koromban kialakítottam az EOÉ-módszert: Elnyújtott Olvasási Élvezet. Érdemes kipróbálni, vagyis a regény olvasását a vége előtt 30-40 oldallal kb. fél órára abbahagyni.
Kár, hogy nem tudsz visszajelezni, kedves Olvasó, hogy milyen érzés volt. 
Meglesz az eredménye, hogy ennyit olvasol, bíztatott mindig anya. Igaza lett. Pár éve váláskor elfeleztük a könyveket, én csomagoltam be mind. Virágot nem tettem egyikbe sem. A könyvtárban, ahol dolgozom, állandóan folyik az orrom.
Idén anyától születésnapomra pénzt kaptam, és a borítékban A/4-es lapon nagybetűivel a feladatot: OLVASD EL FÉL ÉV ALATT A BIBLIÁT! Nem adtam vissza.
Mostanában már keveset olvas. Szemüveggel se. Tegnap elmagyaráztam neki telefonon, a youtube hogyan működik.
Egy novellát fejeztem be épp, mielőtt írni kezdtem. Eltalált, a múltba implantált kis lidocain-munkás tanárt. A főszereplő három évvel élte túl saját halálát. Nem volt vérkeringése, nem lélegzett, de olvasott és élt. Én újjászületni szeretnék, akár E-book readerként.

Pótvizsga nélkül

2011-08-21T00:20:00.000-07:00

(osztálytalálkozóra)

mi nem hazudtunk egymásnak ötven éve,
az ábécét skandáltuk közösen.
kis tornacipőnk orra gyorsan elkopott,
most gyógycipőnk nyelve lóg.
újra tanuljuk az arcokat,
szemöldök között az A mélyül,
orvoshoz visszük kátyúba lépett életünk,
bár tudjuk, az idő nem pótvizsgázhat.
sörszagúak vagyunk gyakran, kopott
de tele az asztal. ott a paradicsom!,
vaj, barna kenyér, akár a szívünk
összemorzsálja hétköznap az asztalt.

Melyik parancsolatra?

2011-08-21T00:16:00.001-07:00

Először hatévesen csaltam. A nevelőnőm azt mondta, felsős koromig az Isten megbocsát. A bátyám, Ati vett rá, hogy tapsoljak össze-vissza a zenetanárnőnél. Együtt jártunk volna zongoraórára, de én sem akartam. Apa szerint a hangom angyali volt, és én is úgy láttam, hogy amikor skálázok, a spaletta résein át fénycsíkok szöknek be a tanárnő szobájába. Követtem a szememmel, libegtek a hangjegyek, le-föl bucskáztak, mint a kötéltáncosok. Olyan hideg volt nála, akár a pincénkben, mindig féltem is, például a szellemektől, bár soha nem láttam egyet sem. Csak az őrangyalom egyszer a szobámban, ahogy a parketta fölött lebegett, áttetsző fátyolban, és hosszú haja a plafontól a csillárig ért. Épp megnézte a villanykörtét. Én is meg akartam nézni többször is. A bátyám egyszer széttört egyet. A zsebrádiót is kibelezte. Épp szembecsukósdit játszottam imádkozás közben, és próbálgattam fél szemmel vagy résnyire kinyitva nézelődni, amikor az őrangyalom megjelent.
A bátyám nem hitt nekem. Hülye vagy, nincs Jézuska, se Télapó, se Isten, se angyalok. Még Csúnyabácsi se!, mondta a kertben, miközben bottal hadonászott. Nem árultam be.

Hazudtam is néha. Nagymama megkérdezte, hogy szeretem-e. Meg a grízes tésztát. Azért jó volt nála, amikor mesélt. Csak a bibliából, de az „ábel tornyos” tényleg tetszett. Készítettem homokból, sikerült is, aztán leomlott! Egyszer megcsináltam azt a „sómárványt” is hóból az udvaron. Napokig állt. Amikor összedőlt, a bátyám kesztyűje éjszaka didergett az ágyban alattam. Nem ő rombolta szét, állította reggel anyának. Mindegy, visszakapta, mert nagymama temetésén sírt délután. Egymás mellett álltunk, kicsit hozzádőltem, kezünk összeillett, mint felhővel az ég.

Ötödik után összetéptem a kottafüzet lapjait. Egy lábasba tettem, meggyújtottam az erkélyen, leszórtam a hamut, amikor Ati a kapun kilépett. Hamuvá vált kottafejek, meg az ő feje. Gitárórára ment. Én is szerettem volna.
Egyszer hatodikban felébredtem, mert a szobámban „kereste a halakat”. Megijedtem, olyan furcsa volt, pikkelyesre festette arcát a hold. Másnap kiderült, előfordul az emberrel ilyen, hogy éjszaka mászkál, és utána nem emlékszik semmire. Ma már ő sem emlékszik rá, és arra sem, hogy kijelentette, neki mindig három eperrel, cukorkával több jár, a három évvel idősebb jogán. Nem érdekelt különösebben, mert fogyókúráztam.

Hetedikben, amikor egyedül voltam otthon, a köldökömbe tettem egy epret, köré filctollal szirmokat rajzoltam. Másnap Joci újra Kati mellét tapogatta hátul a suli udvaron. Kézi közben fellöktem a Katit. Madeirásra csipkézte tenyerét a salak. A blúza tényleg szép volt.

Apa szerint anya sokat kárált. Például hogy okos enged, szamár szenved. Én engedtem mindig, Ati pedig csúfolt. Iá, nagy szamár, mégis iskolába jár! Tanár lettem. Ő a fizikatudományok kandidátusa. Fia bankár. Az enyém közgazdász. Szoktunk pókerezni. Ritkán. Nyerek. Csalok. A lapok hátulján nézem a szíveket.

Apró flört képzetek

2011-08-21T00:15:00.000-07:00

Idealista
Gyermektelen anyát keresek álmaim megvalósításához.

Ironikus
Flörtölnék veled, ha megenném a hajam, ha tejcsokiból épült ablaktalan házamból kinézne a varázslat, ha masnira kötve lógna lelkem az erkélyről, de elég lenne talán, ha lépteim után nanovirágot szedsz.

Abszurd
Flört állt az ablaknál. Megfordult. Ekkor lökte ki Szerelem.

Zuhany alatt

2011-08-21T00:14:00.000-07:00

Medence használat előtt a zuhanyozás kötelező. Emlékeztem a táblára. A régi volt. Lemoslak magamról. Hátára vett a feszített víztükör.
Az 50X25 méteres medencét társadalmi munkában építették. Megjelent egy cikk is a helyi lapban. Alatta fotó, te is rajta „fecskében”, kezedben ásó. Az utcáról már ismertük egymást. A megnyitóra medence-bálat szerveztek. Varrtam magamnak egy kombinépántos ruhát.

A fülénél fogva húztad ki fiunkat a vízből a társai előtt. Nem úszta le időre a távot. Orvoshoz vitetted. Semmi gond, kicsit fejletlen még a tüdeje, mondta volt osztálytársad, és egyúttal megkért, adjam át a meghívást, szombaton emlék-bulit szerveznek, és hozzon mindenki magával olyan tárgyat, amelyik a közös melóra emlékezteti. Búcsúzáskor fülembe súgta, hogy semmit nem változtam.
Megtaláltam a cigi sodród. Rajtam a piros ruha volt.

Egész este engem bámult. Észrevetted. Berúgtál. Éjfél felé sokan elmentek már, te nem akartál. Honnan szerezted az ásót, nem tudom. Verted a medencéjük szélét. A kerti lámpa alatt csempeszilánkok tűzijátéka.
Felkaptad a faszenes sütőt. Bevágtad a vízbe. Faszéndarabok bucskáztak, mint halfejek.
Ekkor fogtak le, és szólalt meg a mobilom. Jutka, Karcsit már hívtuk, nem veszi fel. Gyertek a kórházba minél gyorsabban.

Újra bekerültél az újságba. „A rendőrkapitány fia autóbalesetet szenvedett. Már túl van az életveszélyen.” Hogy ivott, nem írták meg.

Új fürdő épül a városban. Tegnap volt az utolsó Medence-bál. Negyven éve építettétek. Varrtam a lányoknak, unokáinknak kombinépántos ruhát. Rég láttalak. Köszöntünk. Hallottam, vettél hajót, Bécsben dolgozol. Az élettársad pár hete megkeresett iwiwen, és megkérdezte, mennyire kell félni tőled. Válaszoltam.

Ma délelőtt meglátogatott a lányunk. Kíváncsi volt, hogy sikerült a medencebál. Épp zuhanyoztam, nem hallottam, hogy kopog. Beköszönt. A zuhanyrózsát hiányzó mellem elé kaptam.

SZ leszünk

2011-08-21T00:13:00.001-07:00

a betűk is szerelmesek beléd:
D gyomra ég,
R miattad részeg.
Á pedig spárgázik neked.
G egyre nagyobbra tátja a száját,
A pedig csak érted van.

kezdjük el gyere! S-ként hajoljunk egymásra,
legyünk együtt, mint az S és a Z.

Biznisz-szerelem

2011-08-21T00:12:00.000-07:00

A homokban kerekes székben ülő negyvenes férfit tolt a tömeg egy bódé felé. Előtte fürdőruhás emberek tolongtak. Ötven körüli nő lépett ki sugárzó arccal. Bentről piros fény szűrődött ki, és Opium füstölő illata szállt. Fentről helikopter hangja hallatszott. Felnéztem. Röplapok hulltak alá, és mint a Balaton, csendesen hullámzott az égen a „Love shop” felirat.
Meglöktek.
- Én jöttem előbb!
- Mit árulnak?
- Szerelmet!, és két chip az egész. A koponyacsont „lágy” részére és a lágyékra kell helyezni naponta háromszor fél órára, és közben mondogatni, szerelmes vagyok. Mindezt csak 9.990 Ft-ért! Ráadásul, képzelje, minden századik vásárló egy láthatatlan chipet kap ajándékba, szív alakú dobozban! Az ujját bele kell nyomnia, s utána a vágyott partner orrát megérinteni.
A sokaságban ekkor vettem észre a síró kisfiút.
- Anyukáddal vagy? - kérdeztem.
- Nem. A nagyit keresem. Azt mondta, mindjárt jön. De ez már régen volt. Nem tetszett látni?
Hirtelen rendőrök jelentek meg.
- Utat! Rendőrség! Oszoljanak! - kiáltás szakította félbe a beszélgetésünket.
Megfogtam a kisfiú kezét. Odaléptem az egyikhez.
- Kérem!
Arrébb lökött. Bementek a bódéba. Öt perc sem telt el, a kezükben nagy dobozokkal jöttek ki.
- Oszoljanak, emberek! Menjenek szépen haza! Na, gyerünk, gyerünk, haladjanak!

Azóta, ha találkozom rendőrrel, mind olyan kedves, előzékeny, mosolygós.
A kisfiú pedig kamasz lett. A barátaival idén ismét a Balatonon nyaralt. Egy lángososnál álltak, amikor megpillantotta a szórólapokat. Love shop. Vagy húsz darabot tépett szét egyszerre, és a szemetesbe dobta.
- Te meg mi a francot csinálsz? - kérdezte az egyik haverja.
- Nem fontos. A nagyira emlékeztet ez a szar!
A srácok ekkor utat engedtek egy kerekes székben ülő ötvenes férfinak. Vett két sajtos-tejfölöst. Egy lány várta távolabb. Mellei az éggel szemeztek. Testén a vágy, mint a napolaj. Piros bikiniben ő volt a strand-istennő maga.
- I love you - mondta, és beleharapott a lángosba.

Tavaszi pirula

2011-08-21T00:02:00.000-07:00

kinn virágba borult a fa,
sziromcsipkés a pocsolya.
serdül az év, az éjszaka teraszán
fekszem negyven fokos ágyban.
priznicben a fejfájós nap,
mellettem laptop mailt hallucinál.

ismeretlen lettem magamnak,
(neki is én.) fakír lelkemen sok tűszúrás.
szívemen hurokra kötve emlékek.
orvost hívjak?,
vagy szedjem be, mint tablettát.

Középfokban veled

2011-08-20T23:59:00.002-07:00

nem csinálok semmit,
de azt remekül,
tétlenségből mindig jó voltam.
nem hívlak,
egyedül több lettem:
a természet természetesebb,
nedvesebb a víz, a nap naposabb,
a valóság egyszerűbb.
testem testebb nélküled,
és a versem is versebb.

helyükre kerültek a dolgok,
és egy másik nyelv-ész megismertet
a felsőfokkal.

Tikk

2011-08-20T23:59:00.001-07:00

ötven után bíbelődsz. pölö a csipesszel.
borotva már nem kecsegtet,
a csuklón nincs szőr különben sem.
a bajok a korral máshol kereszteződnek,
és nem is halálosak,
hisz epillált az élet,
jól elvagy, gördiuszi, már elvághatatlan.
azért irigykedsz, ha látod
deszkák a lányok, a fiúk kerékszeműek,
elmennek gyorsan
melletted. a mobilon nézik a híreket,
de együtt könyökölnek a nappal.
a te napod viszont tikkel,
vég!kiárulás, vég!let:
kiseelégülés-súly a szíveden.

Rózsamobil

2011-08-20T23:57:00.000-07:00

Nekem van a legszebb, legkülönlegesebb telefonom. Három hónapja egy reggel találtam. Rózsa formájú, szirmai lehajthatók. Mindent tud, amit a legújabb mobilok, de már rólam is. Átvette az illatom, hangomon szól hozzám, és változtatja színét. Vörösen világít, amikor szerelmesnek érez, tompa sárgán villog, ha meglátok egy szép nőt, feketén szomorkodott barátnőm férje temetésén, fehéren szikrázott kolléganőm esküvőjén. Ha ismeretlen érinti meg, fémtöviseket növeszt. Valahányszor stresszesnek gondol, lazító zenével old. És képzeld, kedves Olvasó, esténként történeteket mesél.
Például ilyet:
Ákos sármos volt, elvált, diplomás, átlagos egzisztenciával: ház, autó, két egyetemista gyerek. Egy társkeresőn ismerkedtek meg Annával. Hetekig leveleztek, telefonon beszélgettek, mert messze éltek egymástól. Kishazánk nagy, ha a partner távol lakik, viccelődtek. Az első találkozáskor Ákos vörös rózsával, és egy szív alakú Nestlé desszerttel kedveskedett Annának. Kávéztak egy elegáns cukrászdában, sétáltak a városban, és átcsókolózták a környék utcáit. Kamaszkodott velük a szerelem.
Második alkalommal Pesten egy szállodába mentek. Annának, mikor belépett a szobába már fájt a hasa a vágytól. Szenvedélyhullámok vették körbe. Körülötte szeretkeztek a sugarak. A férfi átölelte a szerelemaurában égő nőt. Remegett. Megcsókolta, nyújtotta neki a poharat. Camparit hoztam, ez már a mi italunk, mondta boldogan. Koccintottak, rájuk a poharak.
Ákos vajszínű vászon nadrágja feszült. Jaj, nehogy pecsétes legyen, mosolygott Anna, és a cipzárhoz ért. A férfi kigombolta ingjét. Megfogta a nő fejét, Anna lehajolt, teleszórta mellkasát puszikkal, miközben gyönyörű, duzzadt férfiassága már a kezét, száját hívta. Mire lekerült Annáról a melltartó, bimbója az éggel szemezett. Ákos átölelte a vázatestű nőt, lecsúsztatta bugyiját, gyengéden végigsimította fenekét, combját. A fürdőszobában a zuhany alatt olyan természetesen siklott kezük a másik testén, akár a szappan, majd összefolytak, mint víz a vízzel. Legalább tízszer mosta át a gyönyör a nőt egymásután. Később az ágyban csókokkal takaróztak, nyelvük érezte a másikat. Utána Anna ráült a férfira, szorosan ölelte a legszebb falloszt, soha nem engedem el, gondolta nevetve. Forgott, siklott a férfival, gyakran sikongott fényben fuldokolva. Később Ákos leemelte az elgyengült testet, mellé került, megfordította, együtt ringtak percekig, és a szoba megtelt gyönyör-hangjaikkal.
Ha a mobilom képes lenne férfivá is válni, biztos nem álmodnék másikról, és az írásom is folytatnám, kedves Olvasóm.

Büntetlenül

2010-12-20T05:06:00.000-08:00

Úgy ébredt, hogy az ujja majdnem a szájában volt. December 1., 6 óra. Várta a telet, mint gyerekkorában. Ősszel egy irodalmi lap szerkesztője válaszolt, azt írta, télen küldjön még írást. A száraz falevelese az egyik, amit csatolni akar neki, bár az Anya és lánya novellapályázaton nem felelt meg. Szomorú, túl rövid, és nincs benne semmi szexi. Még smile-lal is megerősítette véleményét a női magazin. Hát, összebújhatott volna néha tényleg anyjával, de olyan megdöbbentőt és kifejezőt nem tudott volna írni, mint Jónás Tamás a Sejtekig szerelmes című novellájában.
Felöltözik. Kimegy az udvarra, le a pincébe. Többször oda zárta be az anyja. Odamegy a székhez, azon állt a lavor kicsi korában. Lehajol az urnához, vázaformája megtetszett neki a nyáron, amikor elégetette az anyját. Leoldja nyakáról a madzagot. Miért kötötte rá, nem tudja. Leveszi a tetejét, belenéz. Kezében a kispróza. Újra átfutja.

Büntetés

Elkapott, és belegyömöszölt az utazótáskába.
- Anya, ne! Ne! Mit csiná…?
A cipzár hangja szétnyeste a mondatot.
- Majd máskor vigyázol, nem törsz el semmit!
Csapódott az ajtó. A táska a szobában X-alakban mozgott, összegyűrődve kapálóztam benne, és sírtam. Egy idő múlva felijedtem, felemelt. Vitt valahova.
- Anya, engedj ki!
Letett. Kinyílt a táska, kidugtam a fejem. Ötéves lehetettem. Szép arcú, göndör hajú, pici törékeny kislány.
- Gyere! - húzott.
Fájt mindenem, és szomjas voltam. Pórázt tett a nyakamra, kikötött a futódrótra.
- Majd jövök - mondta.
Kiabáltam, de a kapu becsukódott. A nap sütött az udvaron.
Nem jött, csak nagyon későn a Göncölszekérrel, mint az Éjkirálynő. Meg akartam szólalni, de csak faleveleket köpködtem.

Belegyűrje ezt az írást is az urnába a többi közé? Nem tudja. Fáradt. Szárazabb a pornál, vakabb a szemnél, könnyebb a sóhajnál, bizonytalanabb a szétporladt lépcsőfoknál, fehérebb a frissen esett hónál, ismeretlenebb a téglák között növő gaznál, csendesebb a nyíló ajtónál, kétségbeesettebb a lámpabura alatt repkedő bogárnál, magányosabb a franciaágynál, meztelenebb a hálóingnél. És? És sebeit sebeire már nem teheti.
Angyalt csinál az ágyon. 7 óra. Mindjárt indulnia kell dolgozni.

Büntetlenül?

2010-12-20T04:33:00.000-08:00

a macival egy kislány játszik
elmerül a takaró
kocsi töri át a kerítést
leszakadt ajtók
lebegő szőnyeg
és tüdő színű tányérok úsznak sorban a kertben

még látszik a darab kenyér
amit a kutya elé dobott
egy villanyoszlopot ölelő férfi
aki a boltból épp hazafelé tartott

mögötte az ár
babafejet sodor

rózsaszín papírlapok mellett egy számítógép
föl-lebilleg
felborít egy muskátlis cserepet
a lépcsőn felemelkedik egy hullám
beér a szobába
az asztal lába között megremeg
mint a véres máj
majd megtelepszik a fotelben
utána irányt vált
szétterül az ágyon
és estére az utcán
iszaposak lettek a csillagok

Menekülés

2010-11-29T01:38:00.000-08:00

A magány lábasból etet.
Remélem, tudod.
És hogy nem leszek
többé kanalad.

Emlékszel? Játszottunk.
Megetettelek.
Milyen volt velem
felenni a gyönyört?

Mást találtál,
mondtad a kocsiban.
Én vettem a koncertjegyet.
Pedig Te szereted.
Más nő kell? És
tényleg nem rakod ki
scrabble közben többé a nevem,
az im-re pont
nem lesz a csókod?

Az ernyőm te vetted.
Az autódban hagytam. Véletlen. Vagy nem.
Rád csaptam az ajtót. Zuhogott.
Szemembe csorgott egy hajtincs.
Könyvek közé majd lepréselem,
mint kislány a virágot.

Zsibbadt a lábam. Ugráltam az utcán.
Elfelejtettem a sántaiskolát.
Az erkélyről még néztem az autód helyét,
és láttam újra
a „hangjegy-esőt”,
amit negyedik után
körömollóval a kottafüzetből vágtam.

Utáltam az éneket, az esőt.
Most téged
miért szeretlek?

Nyálasan

2010-11-29T01:37:00.000-08:00

gumi papucsán egy légy ült.
a dinnyelé megszáradt a hőségben.
kocsik közt ötvenes, hajléktalan nő,
kezében színes FN.

(este a férfi feje
alá csúsztatott párat,
mikor mellé bújt
már nyálas a paplan.)

egy srác lecsavarta
a flakon kupakját,
s felé tartotta az ásványvizet,

arcába spriccelt.
elkenődött a rúzsod
kisanyám - mondta.

az autóban röhögtek,
majd elhúztak.
a légy utánuk. *

Pársoros ősz-kép

2010-11-29T01:36:00.002-08:00

Mennek a fák az őszbe,
az asztalon átfut a délután,
piros mintás abroszt terít a juhar
átölel a cigi füst, hátradől velem
Nélküled égig ért a nyár.
Sárga talpam gyógypapucsban
fűre nem lép már,
álmaink tolószékben ülnek,
homokozóban az unokák,
látszunk-e még a szemükben?

Nyitott ajtók

2010-11-29T01:36:00.001-08:00

Pelenkázta. Megpuszilta a fenekét.
Pelenkázta. Felfekvések voltak a fenekén.

Összeturmixolta a főtt sárgarépát a csirkemájjal.
Összeturmixolta a főtt sárgarépát a csirkemájjal.

Hallotta a sírást.
Hallotta a szipogást.

Megteáztatta. Tegnap kapott először pohárból. Etette. Gügyögtek. Megtörölte előkével a száját.
Megteáztatta. Holnap vennie kell szívószálat. Etette. Nem beszéltek. Letörölte konyharuhával a száját.

Odakészítette a fürdőlepedőt. Magához ölelte. Betette a kádba. Rúgkapálni kezdett.
Odakészítette a törülközőjét. Besegítette a kádba. Elnyúlt az erőtlen test.

Gumikacsájával csapkodta a vizet. Nevetett. Orrára habos ujjával pöttyöt nyomott.
A pára homlokáról a szájára csorgott. Szorította a szivacsot. A babaszappan ázott.

Szúnyog zümmögött a szobában. Bedugta a riasztót.
A falon mászott egy pók. Keresztes volt.

Szájába tette a cumit.
Beadta a gyógyszert neki.

Figyelte, ahogy cuppog.
Figyelte, ahogy szuszog.

Nem kapcsolta le a lámpát, és nyitva hagyta az ajtót.
Lekapcsolta a lámpát, és nyitva hagyta az ajtót.

Lábtól fejig

2010-11-29T01:32:00.000-08:00

Tűsarkúdban csónakáztam. Egyszer babástól betettem a kádba. Megvertél, később a kutyát, mert széttépte a szoknyád. Én teregettem. Két fa közé még apa feszítette ki a zsinórt. El bír-e, kérdezte, és hintázhattam rajta. A melltartód kitömtem, felpróbáltam a ruhád. Nem tudtam behúzni a cipzárt.
Többször hallottam, szőke törékeny kislányt akartál, de te is barna vagy a fotókon. Fekete lombos zöld szemű.
Irigykedtem. A strandon hosszú, keresztbe tett lábad nézték a férfiak. Az enyém olyan, mint a dugó, mondtad. Amikor Hévízen eveztél, apa már nem élt, minden hímnemű a helyemen ült volna. Fájt a gyomrom, utáltam úszni. Keskeny, fehér nylonkendőt kötöttél a hajadba, beugrottál a vízbe, hoztál tavirózsát, nekem a bokám volt gézzel becsavarva, mert mindig kibicsaklott, szerintem a kórházban a röntgenképen az orvos téged látott. Megérintette a lábad, mosolyogtál, mögéd bújtam. Otthon mindig a paplan alá.
Zsíros kenyér két főtt tojással volt a vacsora, gyakran, csináltam szemet a sárgájából. A fehérje olyan volt, mint a szám, lefelé görbülő, amikor egyedül mentél el nyaralni, napokig apró masnikat kötözgettem keresztéknél a sötét szobában. Egy szaloncukros dobozban gyűjtöttem. Most a cipőket.
Fél éve hetente kétszer jövök hozzád. Beteg vagy, nem érzed a bokád. Nézlek. A teraszon egy lábon állsz. Gyerekkoromban azt mondtad, a gólya hozott. Elindulsz felém. Járókereteden bucskázik a szokatlan, meleg őszi napsugár.
Leülök, lapozgatom a régi fényképalbumot. Szememmel kísérlek. Nyakunkra a békesség kendőt köt. Milyen szép voltál. Fotóidon a múlt is mosolyog. Nem akartam másik apát, sajnálom, kacska lábad spiccel, balerina. A szomszéd fenyői neked hajladoznak, látod, a szél elharapja hangom. Úgyse hallanád, hurkot kötött rád a bénaság.
Emlékszel, először díszítettük közösen a fát, és gyertyagyújtáskor a gyufásdoboz felrobbant a kezemben, napokig kötözgetted a tenyerem. Még mindig megvan a helye, a pillangóm. Fogd meg!

amikor felfogtam írtam megint rólad rólam azt gondolom már megint süt az egom
szeretlek nem mondtad soha csak ma én se vagyok sokkal jobb

Hitre nincs pénz

2010-11-29T01:31:00.002-08:00

Bolyongok a polcok között.
Születésnapom lesz.
55.

Fonnyadok,
mint a hitem.
Néha azt hiszem,
Istennek be van kötve a szeme.
Vagy nyelvére száradt
a káromkodás.

A szupermarket előtt
szakállas öregemberek
nyújtják kezüket.

Megfagy a könny.
Harangcseppje nem elég hangos.
A pénz csilingel.
Válogatják mannából az angyalok.

- Tessék, ezt a kiflit Isten küldte. Mondj érte imát!

Karikás szemű öreg
biccenti fejét.
Szerintem,
tudja, hogy hazudok.

Az Úr helyett mellette
a fagy kuporog.

Az est felkavarodik a szélben.
Pörög a kerék.
A kocsi maradna még.

Hang-hordozók

2010-11-29T01:31:00.001-08:00

1.

Ül a monitor előtt. Vár. Levélre. Nem jön. Ül tovább és vár.
Senki nem ír. A gyerekei sem.
Egy mail. Utazási iroda ajánlata. Évek óta nem utazik sehova.
Megijed. Felhangzik az Örömóda. A mobilról.
- Szia! Mi a baj? Bocsáss meg, de dolgozom. Ha nincs semmi fontos?! Szia! Jó, akkor majd hívlak!
Vár. Várja a levelet jelző pityegést. Jön egy.
Meghívó. Munka után nem jár sehova.
Feláll. Kimegy a konyhába. Megmelegíti a vacsorát. Mikros dobozban beviszi a gép elé. Eszik és ül tovább.
Újra szól az Örömóda. Sokáig. Vár?
Elaludt? A képernyő világít.

2.

Halkan szólt a hang.
- Öt perc múlva vizelned kell! Ne feledd!
Jó, hogy figyelmeztet. Még dolgozom, gondolta.
Hamarosan kicsusszant a fotelból. Lábszára nem volt. Combból kinőtt talpa vitte a beszűrődő fényszőnyegen a sarokba. Egy hologram-fa képe vetült oda. Ágai folytatásai műanyag csövek voltak.
- Innod is kell!
Fürge ujjai a csőre fonódtak. Megnyomott egy gombot. Megjelent a sárga folyadék a kanülben. Szájába vett egy másikat. Hatalmas szemei nem látták az egyszínű lét, de szerette fanyar ízét. Szagokat nem érzett rég.
- Nagyszerű ember vagy. Folytasd a munkát! Menj!
Fények villóztak, csapódtak ide-oda, agyából a monitorra.
Később éhes lett.
- Ma már ettél! - hallotta, és érezte a megszokott kis áramütést.
Dolgozott tovább.
- Sajnos be kell fejezned. Pihenj két órát!
Egy perc múlva a szíve a képernyőn lassabban dobogott. Azután megállt. Már nem érezte, hogy kivitték.
Bent halkan megint szólt a hang.
- Öt óra múlva vizelned kell! Kezd el a munkát! Nagyszerű ember vagy!

gondolatképem

2010-11-29T01:30:00.000-08:00

a férfi lélek nő szeretetében
képtelen csendélet.
mégis kikeverem az álmodó
szerelemvöröst, az őszinte tisztafehéret
és a szomorú hazugfeketét.

kiszínezem pirossal a hátteret,
viszek fel rá világos színeket,
sötétet keveset.
középen a szeretet és a lélek
színei összeérnek,
egymásba csurognak rózsaszínné.

festek rá még
lefelé csurgó
szürke csíkokat, és elképzelem
majd a hosszan lefolyó összetartozást.

Apától fiúig

2010-11-29T01:29:00.000-08:00

Ott álltunk egy festmény előtt. Tetszett. Te is. Közelebb húzódtál. Combod fenekemhez ért. Nem tudtam elszakadni a képtől. Hozzám merevedtél. Mintha áramütés.
Az utcán lebegtem. Megérkeztünk hozzám. Olyan ismerős voltál. Hamarosan gyönyördalt dúdoltam, majdnem megfulladtam.
Másnap nem hívtál. Harmadnap én hiába. Pedig már nőtt a hasam. Nem találtalak. Orvoshoz kellett mennem. Hasztalan kerestelek. Nem mertem elmondani a nőgyógyásznak se, hogy csak két hete ismerlek. Szüléskor döbbentem rá, miért volt eredménytelen minden keresés.
Mellemre tettek.
Három hónap alatt felnőtt férfivá neveltelek.
Egy nap megkérdezted:
- Elmegyünk múzeumba?
Görcs állt a lábamba. Gyomrom felfordult, de bólintottam.
Következő héten elmentünk anyához. Téged hiányolt, az unokáját. A konyhában a fülembe súgta:
- Olyan, mint apád fiatal korában.
Elájultam.

Rózsáiddal érezve

2010-07-13T04:02:00.000-07:00

Szellemed szivárvány
színű aura,
körülöttünk lebeg.
És virágba borul
az emléked rokonok,
diákok, kollégák kezében.
Rózsa, a feleséged,
csokorba fontad
magadnak lányaitokkal.

Szemükben gyémánt
lesz a könnycsepp temetéseden.
Fázik a koporsó,
csipkét sír a lepel.
Emlékszel?
tánc közben homlokunkra
a verejték madeirát hímzett.

Arcunkat most fájdalomfátyol takarja,
súrolja a földet.
Még kapaszkodnánk beléd,
de a végtelen erősebb.
Sugarak bölcsőjében
ringatózik emléked,
mint szopránhang a levegőben.

Letérdel hozzád
lelkünkben a szeretet,
vérköreink lánccá fűződnek.
Emelkedj!
- már elengedünk -
napsugár-fénygömbben.

Egyedül egy reggel

2010-07-13T04:01:00.002-07:00

Lefittyedt az ajka Az éjszaka szaga menekült a szájából A férfi tegnap reggel Felkelt Kiment A lámpa burája kalapot tett rá Ivott egy korty vizet Még fennakadna a lefolyón Csillogott egy csepp Nézte a 71 kilós nő árnyékát A tűzhelyen forgolódott egy porszem Kávéra vágyott A szomszéd szemben széthúzta a függönyt Alig látta Felvette a szemüvegét Majdnem belelógott egyik szára a pohárba Hullott a haja Melirozott A lelke Kacagott a szobában Minden Felöltözött Újra Kifolyt a szoknyából A zipzár a bugyijába harapott Egyszer-kétszer A liftet elkerülte Egy emlék miatt Szaladt lefelé A lépcső vigyorgott A harisnyáján lefutott egy szem Az utcán egy férfié a testén Derékon ragadta a szél Letépte a névtábláról a nevét Nem akart emlékezni rá Ragasztott egy ragtapaszt a helyére Talán más simul hozzá Már mindegy Kettőjük között Ő munkába megy Mosolyog egy repedés a járdán

Szigeti ködök

2010-07-13T04:01:00.001-07:00

Akár lúzer talpa alatt a járda,
begyűjti nyúló nyálak nedveit,
rokkant rockban járja a (s)toppos lánnyal,
„csakúgy” megtapogatva melleit.

Eltakarja depressziós szemeit
holland sodort füvével szájában,
mint hídról a lelkis, a nőbe ugrik,
vonaglik a teste kéjtavában.

Hajpántja kígyózik a raszta hajon,
pódium előtt zaj a Szigeten,
leszédül a húrokra élettelen.

A sátrában tegnap egy vakond kotort.
Talán a koton akkor durrant el,
miközben a „Spinne” újra élvezett.

Szerelembábús

2010-07-13T04:00:00.002-07:00

Mikor velem vagy, a kör még kerekebb.
A négyzet szögeiben fordított
szivek, az enyém is bucskázik neked,
mint nyári pántos ruhán virágok,

ha leveszed a szerencsés boxered.
Mindig hozzád ér, de engem karolsz.
Hasamon elbújik a verejtékcsepp,
hogy rá is gyöngyözd férfiharmatod.

Nézegess, kérem ujjad, költözz belém.
Hatalmas erőd combom szorítja majd.
Barna szememben a kirakat legyél.

Add rám a kéjkengyelt, meglovagollak.
Mint porcelánbábút öledre tégy.
A nemek vágy-partiját kezdjük már, na!

Eltemetett szülő, városom

2010-07-13T04:00:00.001-07:00

Jégvirágos autóban kucorogtam. Kabátomon könnyeztek a hópelyhek. Lecsuktam a szemem. Piros szoknyámon elpirultak a pöttyök, amikor az Őszi tárlaton egy meztelen nő képe előtt álltunk veled. Neked nem panaszkodhattam már el, hogy Ati (ő inkább anyával járt a piacra) 12 éves koromban meglesett. Álarcként szürkült arcára az ablaküveg. A Bál a Savoyban „gombiván”-ja tetszett. A „bánbán”-os nem. Véresre vakartam a végére a térdemen a sebet. Akkor súgtad anyának, hogy rólunk is jelentenek. Nem értettem. Én szerettem az iskolában felírni a táblára a hiányzók nevét. Te az óraszíjaddal játszottál. Szívesebben néztem. Az 57. születésnapodra kaptad. Én ötvennel voltam kevesebb. Eljött a kártyatársaság. A vacsora elől a diófára menekültem. Megértetted. „La Bella mangolica” akartam lenni. Ezt még elmondhattam az évzáró után. A Lóci óriás lett. Ez butaság. Ugye?! Hiányzott, hogy felemelj. Már nem tehetted. „Rosszalkodik a szíved” – mondtad. Én is szoktam. A kertben a futórózsa szirma őszre hasonlított a bőrödre. A műv. ház előtt a balett után egyet a hajamba tűztél. Nagymamának a bibliában volt lepréselve. Én az olvasókönyvembe rejtettem. Miután meghalt, nekem adtad a rózsafüzérét. Másnapra véletlen szétszakadt. Mint egy ér a szívedben, magyarázta anya, amikor éjszaka a kórházból hazaért. Akkor az egyszer bújhattam Ati mellé. Rámölelte a félelmét. Szívünk ritmusára nyikorgott az ágy. Libabőrös lett a lepedő. Letakartak téged is. Nem láttam semmit. Szerettem a vakot játszani melletted. Tudod. Szempillámra a fagy madeirát hímzett a temetőben.

Titkok az esküvőn

2010-07-13T03:59:00.000-07:00

Rózsaablakok vezettek az oltárig Kísértem fiam Karoltam Karomban tartottam Valamikor Magzatvizem tavában lebegett A padon sétapálca és cilinder mellettem Tanúd lesimogatta könnyeim Szokatlanul csillogtak szemedben Többször néztél hátra A szertartás alatt a gordonka hang mellém térdelt A szeretet kinyílt Rózsákat font menyasszony koszorújába
Lelkem akár fehér ostya a pap kezében a magasba emelkedett
Ujjaim azóta nem fogta senki Szorosan tartottad mint a Túró Rudit Mindig kértél De nem maszatoltad szét Titokban megint beszélgetek veled Jó Nem fogok elveszni ha elveszek is Tudom Benned kucorgok majd mindig és most Én is fogom a gyűrűt amit egymás kezére húztok

Pehelykönnyek

2010-07-13T03:58:00.000-07:00

Madeirát hímeznek
a fákra a pelyhek.
Irigykedik a szél,
felkap ezer nyárfapillét.
Fátyolt terít a pázsitra.
Henteregnek a bogarak.

Néhány apróbb pihecsepp
megijed, elbújik
a virágkelyhekben.

Egyetlenegy bátor
a bibén trónol.
Büszke kis bóbita.
Pity-pang - mondja,
és kikacagja
a pollent a szememben.

Gyengeségeim

2010-07-13T03:56:00.002-07:00

most jó lenne berúgni
de nincs itthon
semmi egy nő-
nek illik?, látszik?
szart!
írni mindenki tud
kerülgetem magam is
mint macska
de forró a kása
nem hiába idézzük adyt
költő itt mindenki
akinek tépegetni lehet a szárnyát
és ellebeg akár pillangó
jézus keze
alatt lárvák nyüzsögtek a dombon
töröljétek csak hajamba lábatok
mert versem szája habzik
piros-kék foltos a teste
dobáljatok már meg:
van mobiltelefonotok?
multivitaminlé csurog
a billentyűzeten magam vagyok
a vershús eladó
csináljatok nekem reklámot
majd lekerékpározom

Költ-észet

2010-07-13T03:56:00.001-07:00

A füle alatt egy gombra kattintott. A feje fölött egy fénycsík babérkoszorút font. Elkezdett gépelni. Beírta a témát, a stílust, a műfajt. Felsorolt költői eszközöket, érzéseket. Megadta a szótagok, szavak, sorok számát. Bepötyögte a ritmus- és rímképletet. Beállította az Írásjelek funkciót. Pár perc és egy vers jelent meg a monitoron. Átnézte, javította a hibás szókapcsolatokat. Szinonimákat keresett. Ivott még egy korty vizet. Elégedett volt. Az első négy sor tetszett neki a legjobban. Azt Isten adja. Így tanulta.

föld bolygó kráterébe
bújt el az Isten
hatalmas keze látszik
visszainteget

Elfáradt. Gombnyomások ismét. Kikapcsolt a gép, eltűnt a költő.

Depressziós önarckép

2010-06-11T23:05:00.000-07:00

arcomon ráncosak a napsugarak
hajamon festett porfelhő

orromra térdelt a gond
szememben cseppkő a jövő

savanyú múlt a számra ült
tikkel rajta a csend

nyakamról a lelkiismeret-láva
beleömlik testem vértavába

bőrömön a jelen szennyes ruhája
beáztatva szívembe

A kutya se…

2010-06-11T22:39:00.000-07:00

(modern fabula)

A kis fehér gömbölyeg behúzódott a ház sarka és a farakás közé. A lemenő nap homályt font árnyéka köré. Mint anyja. Átölelte mancsával.
„Jaj, Pöszmösz! Azt hiszed, nem veszlek észre, pedig hányszor ugattam: ha te nem látod az ellenfelet, azért ők még láthatnak. Teszel a vakantásaimra! Értsd már meg, nem a házban kell üríteni! Hajítófát sem érsz, és hamarosan elzárnak!”
Egy hónap múlva a büszke kamasz kuvasz a rácsokkal nyelvelt. Vicsorgott. Rá a drótok, míg lekushadt, V-alakú füle lehajolt.
Aztán egy este, séta közben már nem a szagokat figyelte. Kitépte magát. Potyogtak a láncszemek, mint könnycseppek. Teleugatta az éjszakát. Megszökött. Szőre töviseket fogdosott. Az utcát beszórta szőrszálakkal. Az esőcsatornában gyűltek össze.
Pöszme, a kiszámíthatatlan. Így nevezték el társai, az éjszaka kóborai. Recsegett a verébcsont fogaik között. Meggondolatlan, bátor vaddá nőtt. A bősz-én mégis szerette magát. Mindig megkergette a fekete macskát. Szerette hallani vinnyogásukat. Lemarta magáról a nyávogásokat. Minden kutyába belekötött. Suttyomban gazdáik háza elé pottyantott. Sokat. És mindent felfalt, amihez a piacon hozzájutott.
Egy nap, egy csinos, hegyes fülű fajtiszta raszta lábáról levette. Eltaknyolt tőle. Titokban, négykézláb nyáladzott. Elképzelte, hogy beléragad. „Pásztorból pásztorok királya leszek!” – gondolta, és nyalogatta bőszen szerelme talpát, akit Csincsillám-nak nevezett.
Bekerült a házba. És bocsánat a kifejezésért, de szart, szart álló nap. Vadat és halat, s mi jó falat. Szem-szájnak ingere.
Egyszer aztán kifordult a nagy erőlködéstől a nyelve. S úgy maradt örökre. Egy szürke felhő megkönyörült rajta, árnyékával jótékonyan eltakarta. Így azután senki nem látta: maga piszkította el az életét, mint annyian.

Egyedül

2010-06-11T22:35:00.002-07:00

Reggel nem ébred fel
benned semmi.
Punnyad az agy,
szunyál a szív,
a máj belekeseredik.
Ásít a tüdő,
horkolnak a belek.
Kibotorkálsz,
és lehúzod…
az éjszakát.
Csempék között
lennél fuga,
gémkapocs a lapokon.
Irodában légkondicionáló,
sóhajt meggörnyedve az asztal.
Mozgólépcső vagy, öltönyös,
a monitort püfölöd.
Sistereg, még működsz.

Ajándék

2010-06-11T22:35:00.001-07:00

Valamit mégis kéne tennem:
Keretbe foglalni magam,
apám,
hogy büszkén nézegethess
(legalább onnan),
és ne várj annyira.

Énekeltem neked gyakran,
de a szíved rám se hederített,
csak képezte a vérvirág-rögöket.

Nem tudtam.
Sajnálom, sakkozni se veled.
Most szavakkal lépegetek
egyedül, a fehér fekete -
gondolattáblán.
Már nem halaszthatlak tovább.

Csalások

2010-05-20T06:23:00.001-07:00

Csaltam. Először hatévesen. A nevelőnő, Néne mondta, hogy felsős koromig megbocsát az Isten. A bátyám, Ati vett rá. Megkért, tapsoljak össze-vissza. Majd azt hiszik, nem jó a hallásunk. Együtt jártunk volna zongoraórákra. De én sem akartam. Bár hangom, mint az angyalkáké. Apa ismételgette gyakran. Mikor skáláztam, a spaletta résén át egy fénycsík beszökött. Az tetszett. Követtem a szememmel. Egy lebegő hangjegyvonal, ahol le-föl bucskáznak a kottafejek, mint apró kötéltáncosok. De olyan nyúlós hideg és rossz szag volt a tanárnő szobájában. Akár a pincénkben. Féltem a szellemektől. Néne tudta biztos. Csak az őrzőangyalom láttam egyszer. A padló fölött lebegett. Ezüstös fátyolban. Hosszú haja a csillárig ért. Mosolygott. Megnézhette a körtéket. Én is akartam többször, de nem került rá sor. Ati egyszer széttört egyet az udvaron. A zsebrádiót is kibelezte. Épp imádkoztam este, amikor az angyal megjelent a fényességben. A szárnyára nem emlékszem. Térdeltem az ágy előtt. Fejem a paplanon félrehajtva játszottam. Szem-lecsukósdit. Próbálgattam fél szemmel vagy résnyire kinyitva nézelődni. A bátyám nem hitt nekem. Nem árultam el. Ha csúnyán beszéltünk, leszidtak.
- Hülye vagy, nincs Jézuska, se Télapó, se Isten. Még Csúnyabácsi se!
Ő sokat olvasott. Éjszaka is. Egyszer a nappaliban (én ott aludtam) kereste a halakat. Megijedtem. Másnap kiderült, nem emlékszik semmire. Ma már arra sem, hogy neki mindig három eperrel, meggyel, cukorkával „több járt” a három évvel idősebb jogán. De nem érdekelt különösebben. Anya örökké kárált apa szerint. „Okos enged, szamár szenved.” De én engedtem. Sokszor csúfolt is Ati. „Iá, nagy szamár, mégis iskolába jár.”
Tanár lettem. Ő a fizika tudományok kandidátusa. Fia bankár. Az enyém közgazdász. Pókerezünk néha. Nyerek.

Összekötések

2010-05-20T06:21:00.000-07:00

A két ház között egy galamb ült a vezetéken Fekete-fehérség A villám blitz-celt Premier plán az íriszben Nincs rajtam szemüveg Eltört Akár a vezetékszálak Lógnak a levegőben Zsinór-rokon lettem a madárral Tollát rezegtető burrogó Csöpög az eső Az antennákon reszket a levegő Elszállt a madár Magam maradtam parázsó az erkélyen A cigarettafüst lombkoronát font körülöttem A lakásban érződött A szag magányos Megmostam a kezem Megkerestem a fagylaltot A citrom és a csokoládé összeolvadt Tegnap az áramszünet alatt Féltem Írtam neked Galacsinokat dobáltam a drótokra Ott szomorkodott ma a galambom Úgy hívhattál volna Hisz összeköttettünk Mint elektromos hálózatok

Esőbenhagyás

2010-05-10T13:37:00.002-07:00

Bevásároltam. Hajtok haza. Tócsákban sziromlepedő.
Nedves a szoknyám. Harisnyám sármintás. Orromról csöpög az eső. De blúzomon kibomlanak a cseppek. Esernyő helyett.
Autóból bámész férfi int.
A váltó beakad.
Kendőmre köti magát a kerékpár. A talpam szagolom átölelve a kormányt. Papucsom távolodik, mint papírhajó.
Hahó! – kiáltok.
Lenyelek egy könnycseppet.
Még hallom a morcos motort. Lábamon egy seb vigyorog. Kezemről hullnak függönyként a szirmok.

Jól kinézek

2010-05-10T13:37:00.001-07:00

életem lánca lóg
nyakamban
mint logó

kicserélhetnéd gyöngysorra
porcelán szívemből

szép vagyok
belül
csipkés fodros
és élni
55 évesen
megerőszakolt sorokkal

de nélküled is csak
magamba halok

Elvonult

2010-05-10T13:35:00.002-07:00

átlóg a függönyön
a vihar lába
a csillár akasztott
teste kileng
az Isten se néz be
de talán káromkodik
mint a vihar

Pehelykönnyek

2010-05-10T13:35:00.001-07:00

Választás-ok

2010-05-02T13:12:00.000-07:00

(Új dualizmus)

Skálázik az éjszaka
egy macska vinnyog valahol

ma egy kollégám megérintette a vállam

kezed illedelmesen átölelt
még érzem
a korty konyak illatát
amit megittál

tudom
csak választani voltál itthon
láthattad lyukas zokni lobogónk
kuka aranyunk
drága … mondtam amikor te
már otthon jársz ausztriában

holnap szoknyát veszek fel
majd gyűjtök voksokat
a kiábrándult szerelemnek

Ráncos szerelem

2010-05-02T13:11:00.000-07:00

Kérlek, ne fürdess meg,
mielőtt a szeretője leszek!

Ne becézz!
Csak számolgassuk ujjunk:
ez elment vadászni,
ez megfőzte.

Mondogasd nevem,
hogy minél később felejtsem el!

Ígérem,
amikor csoszogva lépsz felém,
ugrani látom a kosárlabdást,
és ha nyakkendőd köti a halál,
felveszem legszebb ruhám,
latin táncossá válok,
megfogom kezét.

Nem ezen múlik – mondjuk.

2010-05-02T13:10:00.001-07:00

Megszülettél, és azóta nem vagyok. Bár most újra ketten ünnepeltünk. Anyák napját, születésnapod.
27 évig éltem bezárva tücsökzenétlen. Már megérted.

Amióta hazajöttél, jót alszom. Egy nap. A magánynak romlott szaga van. Nem tudod? Olyan, mint a napok óta mosogatóban hagyott edény.

Nem hoztál semmit. Elfelejtetted. Akár apukád. Megjavítottál mindent: a szobakerékpárt, az erkély ajtózárát. Nehezen nyílt.
Miért hittem azt, hogy beszélnem kell, ha hallgatsz?

Indultál. Nem kísértelek le. De utána tányéromra ült a csend. Olvadt a fagylalttortán a hab. 25 gyertya a kukában.

Még kopognak szavaid. Nem engedem a szívemig. Elmentél. 25 évesen először. És újra. Nős férfiként jössz majd.

Kezembe veszek egy könyvet. A csábító. Meséltem sokszor.
Hiányzik egy társ.

Esküvőtökön legyek a fogadatlan tanú? Majd kereslek. Másokban. Magam is.

De-lilás

2010-04-20T13:56:00.000-07:00

nézem a képed
féltékenyen eltűnne hajadban a láng
fürtjei szememben fénycsóvák
tűz hajú férfi
add nekem egy tincsed
ágyadba fekszem ha kell
mégse félj
titkod nem árulom el
Herkuleséhez hasonló tested
szörfdeszkán ámítja a napot
mely szerelmesen hátadon pirong
és csilla vízcseppek
neccruhába öltöztetnek
de lerázod magadról
mikor a szél mellkasodra hajol
magához húz átölel

épp elönt a forróság
mire lefagy a gépem

Fotónk

2010-04-01T04:46:00.001-07:00

kék mintás boxerben vagy
feszül a víz a kanyarban
elvonulnak a felhők
hogy lebarníthasson a nap

lábadra borulnak a féltékeny sugarak
árnyékot szőnek hasadra
mert nem láthatják bőröd a karóra alatt

boldog a szemüveg
végre eltakarja szemed
rákacsint a szél
felissza mellkasod verejtékét
porkalapját megemeli
és elbújik a fák ölén

a kajak borzong
hozzá ér a combod
biztos látszik a nyoma
ahogy a körmeimé

nadrágod alatt
besurran a levegő
ágyékodon piheg
a part felé néz
elfordul az evező
hajtja a kezed felém

Ünneplő fantázia

2010-04-01T04:42:00.001-07:00

Szerelem nélkül
arcomra ráncosodik az ünnep.
Lelkem összegyűrt kokárda.
Hazám, ölelj meg.

Húzz ujjamra karikagyűrűt,
csokrom búzakalász fonat.
Fátylam a Tisza fodrozza,
elkészül a nemzeti színű
menyasszonyi ruha.

Uszálya a naplemente,
kezemben.
Induljunk,
sokan várnak,
Európa templomában.

Jövőág a XX. századból

2010-04-01T04:40:00.000-07:00

Nyárfa testű paraszt fiú,
a nap koldulni járt hozzá.
Megpihent vállán,
majd elbújt kulcscsontjánál.

Álmok horpadtak mellkasán,
megtámasztotta derekát,
nevetve elpirult
klottnadrágján a nyár.

A sugarak megszámlálták
lábán az izomrostokat,
feszült alatta a föld,
kezében gyönge vessző.

Préselt jégvirág

2010-02-27T12:05:00.001-08:00

Lelkem konyuló ág.
Olyan attilás.
Pénteken jöttél mindig.
Vettem tulipánt.
Te dolgod lett volna.
Sokadszor.
Hiába. Vártalak.
Az ablakon préselt jégvirág.

Talán nyáron lenyalod
számról a fagylaltot...

Összenyomva

2010-02-27T12:01:00.001-08:00

Csikkszőnyeg az iskola előtt. Kólás flakonok, energiaitalos dobozok. Összenyomva
szédelgek a buszhoz. A kerekek gyötrődnek. Felfordul a gyomrom. Csomagolópapírba burkolt, ragtapaszos kirakatok.
Rendőrök hozták be a két gyereket. Óvszert és csokit „tulajdonítottak el”.
Ma a pszichológus is jött. A teszt szerint érdeklődő „bohóc” vagyok. Szeretnék mindenkinek megfelelni. Nemet nem mondok. Vágyaim elnyomom. Kinevetnek.
Tavaly még ez a minőségbiztosítás is érdekelt.
Szorít a szoknyám. Széthullott törmelékek az utcán. Sötét a kultúrház. Surrog a harisnyám.
Reggel furcsa hangokra ébredtem. Madarak énekeltek. Hétvégén viszünk anyának a hóvirágból. Andrásnak nem lesz tréningje. Egy hónapja volt itthon. Együtt megyünk „nagyanyó”-hoz a kórházba. Meg kell csináltatnom vele a zárat. Nyikorog az ágy is!
Sírni fogok az esküvőjén. Beszorul a szívem. Kötnöm kell majd az unokáknak pulóvert?

Újszülöttek között akarsz

2010-02-21T10:10:00.001-08:00

Kijöttünk a moziból. Mindjárt ügyelnem kellett.
Számhoz ragadt a cigi, mikor azt mondtad, hogy neked misztikus szerelem kell, hogy gyerekek sírjanak mögötted, villogjanak gépek, inkubátorok zizegjenek, de az asztalon én kapálózzak.
Megbotlottam a lépcsőn. Számoltam magamban. Jött egy mentő. Talán beutaltatlak. Mindegy. Hagyjuk az egészet. Nem kívánom, hogy a halál neked vetítsen fantasyt. De a jelszavam lecserélem. És delete.

Összemegyek

2010-02-21T10:09:00.001-08:00

Hideg van kint. Bennem is. Azt hiszem, soha nem kívánok többé férfit. Fázom napok óta. A gázóra hangos. Megfizetek érted. Fekete lyuk vagy. A fényt csak képzeltem hozzád. Magamnak köszönhetlek. Helyetted. Szívesen lennék a lelkiismereted. Legalább egyszer kicsit rossz. Folyik az orrom, kapar a torkom.
A függönyön ráncosabbak a redők. A szőnyeg libabőrös. Összehúzódik minden. A lelkem mintha csigalépcsőn menne.
Mondtam, hogy klausztrofóbiás vagyok?

Emlékek, nem csak játékaimról

2010-02-21T10:06:00.000-08:00

Kopott széken ültem a szabadtérin. Kényelmetlen volt. Kapargattam a festéket. Szerettem leszopogatni az ujjamról a vért.
„Hazám, hazám, te mindenem” - gondolataimból az áriák mindig kizökkentettek.
Egy hete a „gombivános” jobban tetszett. „Én vagyok La Bella mangolica” - énekeltem.
Bál a Savoyban. Apáék nem báloztak soha.

Rólunk is jelentenek - súgta anyának. Nem értettem. Én szeretek jelenteni. Felírni a hiányzók nevét. Én nem hiányoztam soha! Anya, apa és Ati, a bátyám se. Nem voltunk betegek.
Ő mindig Csekét-t hallgatta a Szabad Európán.

Évinek az emlékkönyvébe a szívek, virágok mellé bekarcoltam a golyóstoll hegyével,
hogy senki más ne lássa: „Táncolj és nagyra nősz!” Vele fedeztük föl először puncinkon a szőrt.

Melinda enervált - mondta anya. Apa bólogatott. Szép volt az órája. Ő azt kapargálta folyton.

Ne kalimpálj! - szólt rám. Máskor is figyelmeztetett. De nem ért le földig a lábam.

Mikor visszanéztem, már nem láttam a széket. Álmos voltam. És gyakran játszottam
anya és apa között, hogy vak vagyok. Mégsem hunytam le teljesen a szemem. Féltem,
összevesznek.

Ötvenöt éve látom

2010-02-06T04:58:00.001-08:00

fagy ver csipkét az ágakon
torokban sóhaj
majd egy sikoly
hozzád hajol az orvos
felsírok

duzzadó melleden
parányi kezem
magzatvíz mosta
édes ritmusra
mozog a csepp-száj
krémszínű tej csordogál
szíveden
én lettem az anyajegy
kezed a pólyám

Hitre nincs pénz

2010-02-06T04:57:00.001-08:00

Bolyongok a polcok között. Születésnapom lesz. Ötvenötödik. Fonnyadok, mint a hitem. Néha azt hiszem, Istennek be van kötve a szeme. Vagy nyelvére száradt a káromkodás.
A szupermarketek előtt szakállas öregemberek nyújtják kezüket. Megfagy a könny. Harangcseppje nem elég hangos. A pénz csilingel. Válogatják mannából az angyalok.
- Tessék, ezt a kiflit Isten küldte neked. Mondj érte imát!
Karikás szemű öreg lebiccenti fejét. Szerintem, tudja, hogy hazudok. Az Úr helyett mellette a fagy kuporog. Az est felkavarodik a szélben. Pörög a kerék. A kocsi maradna még.

Nyálas csap

2010-01-22T09:13:00.001-08:00

Száraz szájjal ébredtem. A lámpabura árnyéka kalapot tett álmomra. Átmentem a fürdőszobába. Ittam egy kortyot. A mosdókagylóban nem fértek el az emlékek. Összecsapkodtam vízzel a tükröt. Nem akartalak tisztán látni. Szép voltál. Én is. Amikor itt. És utána. Mosolyba öltöztettük egymást.
Másnap fékezéskor begörcsölt a lábad. Nevettem (most talán te az érzéseimen),
miközben feltételezéseid mesélted.
De levetlek magamról, bár rúzs helyett még könny csillog a számon.
Ennyi sós elég is reggelire. Valami édeset kell ennem.

Tanítjuk egymást

2010-01-21T13:47:00.001-08:00

Sétálunk a teraszon. Már le tudod tenni a lábad. Nevetünk, gurul a járókeret. Nem fázik a kezed. Nézem szép hosszú ujjaid. Felmelegítik a lelkem. Sálad leng. Mosolyod gyógyít. A szél egykedvűen játszik. A cigarettán. A téli nap még szégyelli arcodat. Elbújik mindig. Én is szeretnék.
Mégis.
Gyere, nézd, ott építkeznek! Kórház lesz. Mondták. Nem kell újra befeküdnöd, ne félj! Nedvező sebeid hamarabb leszáradnak lábadról. Tudom, holnap infúzióra kötnek, de böjtölök majd veled, Anya.

Unalomig illúzió

2010-01-17T23:32:00.000-08:00

Fiókba rejtett fogkefe kiszáradt. Kemény. Én is. Szeretnék.
Rongyosodik a pólód. Minden héten kimosom.
Nézem az ajtót. Fehér. A zár is téged vár.
Elmegyek az orvoshoz, nem jól látok. A filmben te vagy a főszereplő, az ablakon az árnyék.
Biciklizünk. Fogjuk egymás kezét, húzol magad után.
Nyáron együtt megyünk a boltba, veszel egy szív formájú csokit. Belekóstolsz a lábosba, megmosom a hátad. Emlékszel? Ráírtam rúzzsal ötvenszer a nevem.
A Balatonon meghajol az aranyhíd, amikor rám csapod a vizet. Átölellek. A fény közénk kúszik, szívet formáz.
Én hallá változom, boldog vagy, amikor kifogsz.

„És még”

2010-01-14T01:57:00.001-08:00

várlak izgulok
mindjárt megjössz
az asztalon vacsora
négy fogásos
-házi tündér is vagyok-
gyertya
tükörbe mosoly
fülemhez parfümöd
sürgetem az időt

megigazítom a hajam
salátád műanyag tálban
kínai levesed „tészta módra”
-a te kifejezésed édesem-
tányéron lazannyád
(a mirelit szerintem jobb)
mellette joghurtod
hogy aktívan!...

jaj hol vagy már

zörög a zár
futok eléd
kezedben szatyor
-virág helyett-
benne hurka kolbász
holnapi vacsora
csodás
előtte fürdés masszírozás
rítus szerint
utána egyél
és még át kellene utalnod
a számlámra egy kis pénzt is

Kiszámított pánik

2010-01-11T05:09:00.000-08:00

Városok, falvak, iskolák,
Hideglelés Némaság
vírusgazdát talált.

Féreg rág képernyőn,
Lappang,-
az árulás is fertőz.

Tudja valaki:1 + Nem 1=?

- vagy ki telepít
végre,
illetéktelenek ellen,
káromkodásból állított
katedrális helyett
szeretetből ingyen
tűzfalat.

Januári mail helyett

2010-01-10T13:33:00.001-08:00

Rajzoltam egy szívet.
Néztem sokáig.
Lehúztam, utána karistoltam
percekig. Kilyukadt a papír.
Kész. Nincs hová nyilat rajzolni.

Magamba neveltelek
(talán foglalkozási ártalom),
de elszerettél tőled.

Megjött az első őszi mail.
Cseréltem volna egy falevéllel.
Most már fázom ott bent. Kihűltem.
Megöllek magamban. Talán
az emlékeket is. Sorozatgyilkos leszek.

Szemed hajnali pázsitján nem látsz
meztelen. A nap nem táncol
konyakos pohárban.
Kávéd ízét nem érzed a számban.
Nem guggolok reggeli közben előtted.
Nem eszem villáddal.

De ne félj, te nem érzel majd fájdalmat.

Keresd meg magad!

2010-01-08T12:33:00.000-08:00

A parkban egy kislány jött szökkengetve felém. Táncolt mindene. Két copfja mellkasát verdeste. Rajta mint hágcsón napsugárnyaláb futott felfelé. Közelembe ért. Rám mosolygott.
-Nem fázol? – kérdeztem.
-Csak a gyógyszertárba akartam átszaladni. Apa ott gyógyszerész, tudod?
-De nincs rajtad semmi!
Magára nézett.
-Azt hittem, csak álmodok. Tényleg meztelen vagyok?
-Otthon egyedül voltál?
-Nem. Néne vigyáz rám. Ő apáca, tudod?
-Hány éves vagy?
-Hét leszek.
Nyakában egy kis lánc vonzotta tekintetem. Valamikor én kaptam apától ilyet. Kereszt függője volt.
-Szép a nyakláncod.
-Az iskolába nem vihetem. Aranyból van, tudod?
-Menj először haza! Öltözz fel! Megfázol.
-Dehogy! Hisz te álomnéni vagy! – mondta mosolyban fürdő szájjal.
-Gyakran álmodsz? Hogy hívnak? – kérdeztem tőle egyre rosszabb hangulatban.
-Anna. A nagymamám is így hívják. Minden nap álmodok. Anya elmondta mi az. Én néha mégis azt hiszem, igaz. Ma azt álmodtam, hogy átmásztam a kerítésen a szomszédba. A combomba belement egy szálka. Nagyon fáj! Látod, milyen nagy?
Levettem a szemüvegem. Kicsit felhajtottam a szoknyám. Sebéről az enyémre néztem. Mi történt? Ki ez a kislány? Álmodok? Anna nagymamám 40, gyógyszerész apám 45 éve halott. Néne, a nyaklánc… Képtelenség!
-Megpróbáljam kihúzni? – mondtam mégis.
Hozzá akartam érni, hogy megtudjam, érzékelem-e.
-Ne! Apánál kapok C vitamint! Szeretem szopogatni. Itt leszel még? Hozzak neked?
-Aranyos vagy.
Elszaladt. Átcsillant meztelen hátán a nap.
Rágyújtottam. Ma vagyok 55 éves. Valamikor nem gondoltam, hogy megélem. Napszúrást kaphattam? Még fél órája se vagyok itt – pillantottam az órára. Talán hallucináció volt az egész.
Pár perc telhetett el és hallottam:
-Álomnéni, hoztam! – nyújtotta felém az ujjai közt olvadozó kis sárga drazsét.
Nem nyúltam érte.
-Vagy a szádba tegyem, mint apa nekem?
Kinyitottam a szám. Az édes íztől felfordult a gyomrom. Alig tudtam kinyögni:
-Köszönöm.
-Gyere máskor is! Szia! És hidd el, nem fázom! A macis paplan van rajtam, amit karácsonyra kaptam, de a pizsamát nem szeretem.
Csak néztem utána. Kacskaringózva szaladt. Lehunytam a szemem, majd azonnal kinyitottam. Otthon megkerestem a nyakláncot. Felpróbáltam. Nem tudtam bekapcsolni.
Másnap elvittem az ékszerészhez. Hazafelé leültem a padra, de rögtön felálltam.
Szemben a fa mögött Anna feje bukkant föl. Rám nevetett. Fogta a törzsét, és táncolva körbekerülte. Copfjai lengtek utána. Az ágakkal bújócskáztak.

Kikapcsol a férjem

2010-01-07T13:07:00.000-08:00

Megőrjítesz! (Már megint magamban beszélek.) Csak nyomogatod folyton azt a távirányítót,
mintha szintetizátoron játszanál concertot. Miért nem nézhetek végig végre egy filmet?
Kapcsolgass már akkor, ha nem veled tévézek! Lábad megint a tányér mellett van az asztalon! Hol vagy, mégis mit gondolsz?! És ne fütyülj már! A világból kergetsz ki! A fejem majdnem szétrobban így is. De te soha nem vagy tekintettel rám! Az újságot megint a földre dobtad. A büdös zoknid pedig a hűtőben. Nem vagy teljesen normális!
Elegem van! Menj aludni! Hadd dőljek le a kanapéra egyszer én is. A gyerekektől persze nem búcsúztál el. Hát apa az ilyen?!
Ekkor hozzám hajolt, átölelt. Erős ujjai alatt egy percre a távirányító én lettem. Csináld még, szerelmem tovább! (De természetesen most is csak magamban beszélek.)

-A gyerekekhez még beugrom egy pillanatra – mondja, és csókot nyom számra.

Ez abszurdum…, ha

2010-01-06T09:20:00.000-08:00

Ma éjszaka álmodtam. Egy szupermarket hűtőpultjában magam megláttam, elámultam.
Mellettem fóliába csomagolt véres húsok. Nyers szagom elviselhetetlen volt. Csak szívtam, szívtam magamba a folpackot.

Jött egy férfi. Csirkemellet akart venni.
Nem vagyok árucikk! - kiáltottam… volna, de már a bevásárló kocsiban kapálóztam.
Egy alma kedvesen rám mosolygott. Együtt finomak leszünk!- hallottam.
Bőrömön a szőrszálak tiltakoztak. Hiába. Egy óra múlva megnyúztak.
Tepsibe kerültem. Mellém alma, szilva, bacon szalonna. Jó sok fűszerrel is megszórtak. Prüszköltem.
Nem is rossz recept. – villant át agyamon.

Egy gyerek nem akart enni belőlem.
Miért szidjátok?
Kérdeztem volna, de már tudtam, hogy hasztalan.
Felnőttekbe kerültem. Gondolkoztak, miközben rágtak.

Eltelt pár óra. Megemésztett szagomtól hányinger környékezett, s valami nagyon nyomott. Egy nő kotorászni kezdett gumikesztyűben bennem.
Megtaláltam! Itt a szaros gyűrűd! – üvöltött.

Hazudsz! - kiáltottam. Add vissza a karikagyűrűm!

A barátom felébresztett.
Azt tanácsolta, reggel írjak meg mindent.

Már este van. Őt egész nap hiába hívtam. A barátnőmet is. Valami nem kerek.

Most úgy érzem magam, mintha légüres térben lennék újra.

Csip-csip

Piros lábnyomok

2010-01-06T09:19:00.001-08:00

Valaki elém tette a "Következő vásárló" feliratú rudacskát. A futószalagra ültem. Átkulcsoltam a térdem, jobbra-balra pislogtam. Klattyogott a pénztárgép. Kerestem a nő szemét. De csak felemelt, végighúzott egy lapocskán. Átvilágított a sugárnyaláb. Kihúzta a nyelvem. Sietősen belepréselte kis fekete gépébe. Megrántotta. Meglökött, a bevásárlókocsiba buktam. A szürke rács hideg volt. Arcom steppelt párnára hasonlított. A földön plattyant pár vércsepp. Fel akartam tápászkodni, de hol erre, hol arra gurultam. Taszigáltak.
Kint havazott. Az orrom csak csöpögött. Még hallottam, hogy valaki felkiált: -Jé, piros hó esett!

Reklám-sztori

2010-01-02T13:20:00.000-08:00

A Szeretet ült a kirakatban. Mellette a Bánat feküdt. Az emberek siettek. Néhányan visszafordultak. A Szeretet mosolygott, a Bánat laposan pislogott. Hiányolták a figyelmet.
Hát, ruhát cseréltek. A Szeretet gyönyörű volt meztelen. A Bánatra kicsit szűk lett a ruha.
Nem érték el a kívánt hatást, bár köröttük ünnepi fények csillogtak.
A Télapó integetett, a bárányok bégettek, Háromkirályok előttük térdepeltek.
A Bánat már nem tudta, mit tegyen. Fejre állt. A Szeretet csak mosolygott tovább. Majd hozzábújt. Ölelkeztek. Szikrázott minden.
Hanarosan a kirakatokban apró Szeretetek játszottak. Nevetgéltek, ide-oda futkároztak. Lekapták a Télapóról a sapkát, meglovagolták a bárányt. Mind Kiskirálynak érezte magát.
Az utcán a járókelők megálltak. Nevettek magukban.
A Szeretet hozzásimult a Bánathoz újra.

Télcsillag és télvirág

2010-01-02T01:28:00.000-08:00

Húzza a hideg érzések szánját,
reszket a tél.
Olvadó szépség búcsúja fehér,
féltő kézzel nyúlok
egy pajkos hópehelyért.
-Gyere, legyél enyém.

Gyengéden egyet elkapok,
vele végre
télszerelmest álmodhatok.

Télcsillag hódolóm átölel,
télvirággá válok:
hófehér brokát sziromtest,
vékony fátyol, zöld uszály.

Kristálymintás virágágyba
fekszünk, napsugárban
megfürdünk.

Mikor felébredek,
kidugom fejem,
mint a legelső hóvirág.

Őssejtek köldökzsinórban

2010-01-01T03:30:00.001-08:00

Szívünk csomóját
olló se vágja.

Most én hasadok.
Mellemen ősz fejed
a bross.

Majd összeillesztelek,
mint gyerek a puzzle-t,
ha darabokra szóródsz.

Kimosott vers

2010-01-01T00:14:00.001-08:00

A legszebb ruhában írtam.
Kiskabátom felső zsebébe,
a bal oldalra rejtettem.

Úgy voltam csókjaiddal,
akár te -
kisfiúként a Sport csokival.

A kabátot cetlistől kimostam.
Fehér szöszök repkedtek
az udvarban.

Kékpróza

2009-12-31T10:11:00.000-08:00

Leesett előttem a kékmadár. Anyám beteg. Bőrén vörösben kéklő pillangókat kreált a sejtpusztulás. Szeme kék tűzben ég. Hálót font madártestére a kékség. Bánata lebeg kék lelke felett. Ránk sikított a kék végtelen.
Kék füst majd átöleli, örvénye felemeli, kéklő vízsugárban a fák emlékét őrzik.

Hol van a kék borospohár, amelyikből ittál? Kezemben szétroppan a kristály.
Kékvér álmot fest. Karácsonykor szőke kék szemű, síró-babád leszek.

Bolha a dobozban anyáért sír

2009-12-31T08:55:00.000-08:00

Szeretnék elbújni. Vagy a lelkiismeret? A szél egy kartondobozt rugdos. Belepi a hó. Sietnek az emberek. Beszélni kellene valakivel. De csak a depresszió figyel. Visszafordul.

Letérdelek a sarokba. Mint gyermekkoromban. Sötét van. Félek. Hányinger környékez. Felállok. Kiugranék. Hangokat hallok. Reszketek. Üres a doboz?

Látom, ahogy táncolnak az esküvőn. Apám keze anyám forró derekán. Hallom, hogy rólam beszélgetnek. Anyám, aki soha nem volt szerelmes, de őt minden férfi szerette, apám karján gyönyörű.

Mit tegyek érted? Kikecmergek innen? Maradj még, anya! Nincs egy bogár sem! A hátukra estek. És az utcán fejen állnak a házak! Az ágakból gyökerek nőnek. Érted ezt? Az emberek a kezükön járnak. És visszafelé úsznak a halak!
Karácsonykor a beigli is keserű lesz. A Jézuska öregember. Vagy a lelkiismeretem.

Karácsonyi hurok

2009-12-31T08:52:00.001-08:00

Anyám egy lábon áll. Gyerekkoromban azt mondta, a gólya hozott. Járókeretén most tótágast vet a szokatlan, meleg karácsonyi napsugár.
A teraszon sétál. Én ülök. Szememmel kísérem. Nyakunkra a békesség kendőt köt.
Milyen szép vagy?! Nézem az albumot. Fotóidon a múlt is mosolyog.
Apa meghalt. Nem akartam másikat. Sajnálom.
Kacska lábad spiccel. Balerina! A szomszéd fái hajladoznak.
Látod? A szél elharapja hangom. Úgyse hallanád. Hurkot kötött rád a bénaság.
De én kioldozom, csak hagyj időt! Le kell mosnom magamról a jövőt.

Karácsonyi mozaik

2009-12-31T08:50:00.000-08:00

Az utcán flitteres hófátyol lebben. Beüvegezi a gallyakat. A házfalon vidáman lebegnek. Anyjuk mellére hajolva kisbabák az Ave Mariára cuppogják a Szeretet ritmusát.
Verebek tapsolnak a járdán. Karácsony este van. Ma mindent szabad.
Hangjegyek énekelnek, ugrándoznak a kottán. Festményen kinyílik a virág. Kéményből forralt bor pára égre írja: Jó éjszakát.
A Föld spicces. Egyfolytában nevet.
A járdán hófehér estélyiben talpnyomok keringőznek. Kovács néni csak les az ablakból. Egy szemetes tartón szétnyomott rágógumi mosolyog. Olvadozik a parázsló csikk mellett.

Valaki behúzza a függönyt. Nem látja az angyalt a mennyből.

Jóllakott önámítás

2009-12-31T08:47:00.000-08:00

Nézte az akváriumot, miközben csámcsogott. Az olajosan csillogó, vöröslő lé jólesőn folyt. Torkán nem akadt meg a ponty. Se háromszázhatvannégy szálka. Kifilézte. Házi kenyér és egy-két korty száraz fehérbor.
Gyertyaviasz-illat integetett. Állított karácsonyfát. Terpeszkedett alatta egy (-két) ajándék lustán. Látta hintalovát (apja bajszába belekapott a láng), fia legovárát.
Hol lehet most? Megnőtt. Jó külföldön. Biztos. Egy (-két) év. Hazajön.
Vacsora után bekapcsolja a skype-ot. Gondolta.
De elaludt kilenckor. És álmában vitatkozott.

Sílécen az év

2009-12-31T08:24:00.000-08:00

Felhő kontúrt húz a Napra. Csalfa szemében a bár megcsillan. Örül a zene. Lengnek a női szerpentin-ruhák. Táncolnak az üvegek. Marinírozott cseresznye pirul a pohár alján. Ropog. Kint a hó csúszik a lesikló pályán. Bukdácsol néha. A szél ráírja: BUÉK. Pezsgő színű a táj. Koccintanak a fák. A hóesésben egy pehely a magány. Szép. Mint szállodaszobák ma ő is kacér. A jövőnek udvarol. Akár konfetti szállnak előtte a hónapok.