De-lilás

nézem a képed
féltékenyen eltűnne hajadban a láng
fürtjei szememben fénycsóvák
tűz hajú férfi
add nekem egy tincsed
ágyadba fekszem ha kell
mégse félj
titkod nem árulom el
Herkuleséhez hasonló tested
szörfdeszkán ámítja a napot
mely szerelmesen hátadon pirong
és csilla vízcseppek
neccruhába öltöztetnek
de lerázod magadról
mikor a szél mellkasodra hajol
magához húz átölel

épp elönt a forróság
mire lefagy a gépem

Fotónk

kék mintás boxerben vagy
feszül a víz a kanyarban
elvonulnak a felhők
hogy lebarníthasson a nap

lábadra borulnak a féltékeny sugarak
árnyékot szőnek hasadra
mert nem láthatják bőröd a karóra alatt

boldog a szemüveg
végre eltakarja szemed
rákacsint a szél
felissza mellkasod verejtékét
porkalapját megemeli
és elbújik a fák ölén

a kajak borzong
hozzá ér a combod
biztos látszik a nyoma
ahogy a körmeimé

nadrágod alatt
besurran a levegő
ágyékodon piheg
a part felé néz
elfordul az evező
hajtja a kezed felém

Ünneplő fantázia

Szerelem nélkül
arcomra ráncosodik az ünnep.
Lelkem összegyűrt kokárda.
Hazám, ölelj meg.

Húzz ujjamra karikagyűrűt,
csokrom búzakalász fonat.
Fátylam a Tisza fodrozza,
elkészül a nemzeti színű
menyasszonyi ruha.

Uszálya a naplemente,
kezemben.
Induljunk,
sokan várnak,
Európa templomában.

Jövőág a XX. századból

Nyárfa testű paraszt fiú,
a nap koldulni járt hozzá.
Megpihent vállán,
majd elbújt kulcscsontjánál.

Álmok horpadtak mellkasán,
megtámasztotta derekát,
nevetve elpirult
klottnadrágján a nyár.

A sugarak megszámlálták
lábán az izomrostokat,
feszült alatta a föld,
kezében gyönge vessző.