Zuhany alatt

Medence használat előtt a zuhanyozás kötelező. Emlékeztem a táblára. A régi volt. Lemoslak magamról. Hátára vett a feszített víztükör.
Az 50X25 méteres medencét társadalmi munkában építették. Megjelent egy cikk is a helyi lapban. Alatta fotó, te is rajta „fecskében”, kezedben ásó. Az utcáról már ismertük egymást. A megnyitóra medence-bálat szerveztek. Varrtam magamnak egy kombinépántos ruhát.

A fülénél fogva húztad ki fiunkat a vízből a társai előtt. Nem úszta le időre a távot. Orvoshoz vitetted. Semmi gond, kicsit fejletlen még a tüdeje, mondta volt osztálytársad, és egyúttal megkért, adjam át a meghívást, szombaton emlék-bulit szerveznek, és hozzon mindenki magával olyan tárgyat, amelyik a közös melóra emlékezteti. Búcsúzáskor fülembe súgta, hogy semmit nem változtam.
Megtaláltam a cigi sodród. Rajtam a piros ruha volt.

Egész este engem bámult. Észrevetted. Berúgtál. Éjfél felé sokan elmentek már, te nem akartál. Honnan szerezted az ásót, nem tudom. Verted a medencéjük szélét. A kerti lámpa alatt csempeszilánkok tűzijátéka.
Felkaptad a faszenes sütőt. Bevágtad a vízbe. Faszéndarabok bucskáztak, mint halfejek.
Ekkor fogtak le, és szólalt meg a mobilom. Jutka, Karcsit már hívtuk, nem veszi fel. Gyertek a kórházba minél gyorsabban.

Újra bekerültél az újságba. „A rendőrkapitány fia autóbalesetet szenvedett. Már túl van az életveszélyen.” Hogy ivott, nem írták meg.

Új fürdő épül a városban. Tegnap volt az utolsó Medence-bál. Negyven éve építettétek. Varrtam a lányoknak, unokáinknak kombinépántos ruhát. Rég láttalak. Köszöntünk. Hallottam, vettél hajót, Bécsben dolgozol. Az élettársad pár hete megkeresett iwiwen, és megkérdezte, mennyire kell félni tőled. Válaszoltam.

Ma délelőtt meglátogatott a lányunk. Kíváncsi volt, hogy sikerült a medencebál. Épp zuhanyoztam, nem hallottam, hogy kopog. Beköszönt. A zuhanyrózsát hiányzó mellem elé kaptam.