Nem ezen múlik – mondjuk.

Megszülettél, és azóta nem vagyok. Bár most újra ketten ünnepeltünk. Anyák napját, születésnapod.
27 évig éltem bezárva tücsökzenétlen. Már megérted.

Amióta hazajöttél, jót alszom. Egy nap. A magánynak romlott szaga van. Nem tudod? Olyan, mint a napok óta mosogatóban hagyott edény.

Nem hoztál semmit. Elfelejtetted. Akár apukád. Megjavítottál mindent: a szobakerékpárt, az erkély ajtózárát. Nehezen nyílt.
Miért hittem azt, hogy beszélnem kell, ha hallgatsz?

Indultál. Nem kísértelek le. De utána tányéromra ült a csend. Olvadt a fagylalttortán a hab. 25 gyertya a kukában.

Még kopognak szavaid. Nem engedem a szívemig. Elmentél. 25 évesen először. És újra. Nős férfiként jössz majd.

Kezembe veszek egy könyvet. A csábító. Meséltem sokszor.
Hiányzik egy társ.

Esküvőtökön legyek a fogadatlan tanú? Majd kereslek. Másokban. Magam is.