2010. június 11., péntek

Ajándék

Valamit mégis kéne tennem:
Keretbe foglalni magam,
apám,
hogy büszkén nézegethess
(legalább onnan),
és ne várj annyira.

Énekeltem neked gyakran,
de a szíved rám se hederített,
csak képezte a vérvirág-rögöket.

Nem tudtam.
Sajnálom, sakkozni se veled.
Most szavakkal lépegetek
egyedül, a fehér fekete -
gondolattáblán.
Már nem halaszthatlak tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése