arcomon ráncosak a napsugarak
hajamon festett porfelhő
orromra térdelt a gond
szememben cseppkő a jövő
savanyú múlt a számra ült
tikkel rajta a csend
nyakamról a lelkiismeret-láva
beleömlik testem vértavába
bőrömön a jelen szennyes ruhája
beáztatva szívembe
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése