Ült a diófa alatt a homokozóban. Élénk szemmel játszott órák óta.
Ült a diófa alatt a kempingszékben. Lecsukta a szemét. Susogott a szél valahol, a gyerekkorban.
Várat épített várárokkal, falevélből zászlót készített.
Házat épített, kis tavat. A faleveleket ősszel kupacokba gyűjtötte. Halomba az éveket, álmokat, volnaszerelmeket.
Beleszippantott a levegőbe, palacsinta illatot érzett.
Beleszippantott a levegőbe, sütemény illatot érzett.
Egy lóbogár mászott a homokozó peremén, kis ásójával kettészelte. A nap sárga szoknyáját épp levette.
Egy keresztes pók mászott a lehajló ágról a karjára. Lelökte. Ásóval várt az este.
Homokozó készletét összeszedte, büszke arccal felállt, kezét nyújtotta.
A karfára támaszkodva felállt, kezét nyújtotta. De a levegő volt, langyos és ártatlan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése