Lépcső

észrevétlen, szürke kora este van.
körfolyosón szél fújja
két paplan emlékszagát.
kopott dzsekiben bukdácsol,
kiabál, köp, elesik.
előtte térdel a lépcső. piros
muskátlik között a lépcsőház foltos,
mint az elejtett papírzsebkendő.
„nekem miért nem lehet”,
ordít, csapkod. kulcscsomó zörög
az ajtón, kémlelőnyílás mögött szemek.
jönnek. csomóban ül a lépcsőn.