Ott álltunk egy festmény előtt. Tetszett. Te is. Közelebb húzódtál. Combod fenekemhez ért. Nem tudtam elszakadni a képtől. Hozzám merevedtél. Mintha áramütés.
Az utcán lebegtem. Megérkeztünk hozzám. Olyan ismerős voltál. Hamarosan gyönyördalt dúdoltam, majdnem megfulladtam.
Másnap nem hívtál. Harmadnap én hiába. Pedig már nőtt a hasam. Nem találtalak. Orvoshoz kellett mennem. Hasztalan kerestelek. Nem mertem elmondani a nőgyógyásznak se, hogy csak két hete ismerlek. Szüléskor döbbentem rá, miért volt eredménytelen minden keresés.
Mellemre tettek.
Három hónap alatt felnőtt férfivá neveltelek.
Egy nap megkérdezted:
- Elmegyünk múzeumba?
Görcs állt a lábamba. Gyomrom felfordult, de bólintottam.
Következő héten elmentünk anyához. Téged hiányolt, az unokáját. A konyhában a fülembe súgta:
- Olyan, mint apád fiatal korában.
Elájultam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése